A folyók alkotta háromszögben az új turisztikai helyszínek felfedezésének a legjobb módja, ha megismerkedünk a települések ízeivel, és a csak ott fellelhető, különleges termékekkel. Egy napsütötte októberi napon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik kis falujának, a hatszázas lélekszámú Panyolának a gasztronómiai értékeit fűztük fel Muhari Zoltán

polgármesterrel és a vendégszerető panyolai emberekkel.  Kiváló tájjellegű ételekkel ismerkedtünk, megkóstoltuk a híres panyolai pálinkát és Irénke csőröge készítését is kileshettük. Olyan helyi étel neveket is hallottunk, mint málé kásás tőtike, lapcsánka, ótott kása, mocskos tészta, kötött tésztaleves, szilvás étel, cinkés puliszka, káposztás paszuly, slambuc, pezsgős pogácsa. Határtalan kíváncsisággal itt volt az ideje némelyiket közelebbről is megízlelni.

 

Panyola a szilvafák földje

A polgármester - miközben utunk első célja, a pálinkafőző üzem felé vezeti autónkat- kis földrajzi ismetetőt tart a környékről: A három folyó felszínalakító munkájának eredményeként alakult ki az egyhangúnak nem nevezhető táj. Évszázadokkal ezelőtt a vízpartok mellett az ásványi anyagokban gazdag hordalék lerakódások következtében jó minőségű termőtalajok, míg a mélyebb fekvésű részekben mocsarak keletkeztek. A táj ma már csak töredékeiben őriz valamit eredeti arculatából, de városból érkezőknek mégis igazi kikapcsolódást jelentenek a falu egy kézen megszámolható, széles utcáinak barátságos, csendes portái. Útközben nyugalom látszik mindenekelőtt, bár a faragott, festett táblákkal jelzett vendégházakban még a kora őszi napokon is zajlik az élet.

 

Gyümölcsillat jelzi az utat

A Szamos egy vadregényes partszakaszánál átkelünk a vízen imbolygó komppal,

ahonnan már a kikötésnél érezni a levegőben a híres szabolcsi gyümölcspálinka illatát. A kisüsti technológiával készített Panyolai Elixír Pálinka

születésének szentélyében, a Panyola Szilvórium Zrt. üzemében fotózni nem, de kóstolni lehet. A manufaktúra főzőmestere mutatja az ezer literes üstöket és elmondja a folyamatot a gyümölcs beszállításától a palackozásig. A Lajosmizséről érkező birs, a Kecskemétről szállított barack, a helyben termett alma és szilva

mind-mind ép, egészséges étkezési gyümölcsök, vagyis nem a fák alól szedik fel a lehullott alapanyagokat a cefréhez. Ez a kész pálinka jó minőség szempontjából fontos, mert a „védett eredet” megjelölés csak így kapható meg. A főzőmester szaktudása az egyik kulcskérdés, ugyanis ő dönti el, hogy mikor kell a párlatot leválasztani. A szakmai kifejezés bővebb magyarázata helyett inkább kóstoljuk meg a Superbrand díjat nyert, szépen csengő Aranyalmát, vagy Rubintszilvát egy formás, francia üvegből öntve. Megtudtuk, hogy kézi munkával 700-800 üvegre kerül naponta négy különféle címke, nyakpánt, és a zárjegy.

 

Szilva étel és tengeri kásás tőtike

Az üzemépület emeletén egy szépen kialakított fogadótérben Muhari Zoltán polgármester bemutatja a faluját, az 1970-es pusztító árvíz rombolását, majd a falu újjászületését, az eleven közösségi életet. Büszke a panyolaiak fesztiváljára, ami egy egyszerűbb falunapból nőtte ki magát az évek folyamán egy messze földön is ismert rendezvénnyé. Megtudtuk, hogy a „Szatmári Szilva” egy olyan áruvédjegy, amelynek termését 61 településről lehet felhasználni a szilvalekvár

főzéséhez. A szigorúan eredetvédett gyümölcsöt 10-12 háznál cukor nélkül két hétig főzik a helybéliek. A falu vezetőjének ismertetőjét követő ebédünk jellegzetes gasztronómia fogásokból állt: „szilvás étel” helyi elnevezésű aszalt szilvaleves

és apróra tekert tengeri kásás tőtike, vagyis a nevezetes szabolcsi töltött káposzta volt.

 

Vendégház a „Nemtudom” szilvához

A legenda szerint a Nemtudom szilva neve onnan ered, hogy egyszer egy idegen Panyolán megkérdezte, milyen fajta az a szilva, amelyből ilyen sok terem errefelé nemcsak a kertekben, hanem vadon is. Bárkit kérdezett, mindenki azt mondta: nem tudom. Így lett a panyolai szilva másik neve nemtudom szilva. A kevés gondozást igénylő, nagy cukortartalmú szilvából kiváló pálinka és lekvár készülhet- mesélte a házigazda Tóth András.

Panyolán, a gyümölcspálinkájáról híres 600 lelkes faluban úgy tisztítják a leszedett szilvát, ahogy száz éve is. A kulcsszó a gravitáció. Egy fából készült, három méteres, lejtősre állított csúszdát egy kis vízzel a gazda meglocsolja, ráönti a levelestől-szárastól leszedett szilvát, a szilvák a lejtőn legurulnak, a levelek és szárak a tapadás miatt ott maradnak. És kész a gyümölcs megtisztítása a felesleges növényi elemektől. Közben meghallgattuk a harmadik éve működő vendégház létrehozásának történetét, amelyet szívvel-lélekkel rendeztek be, és alakítottak lakájossá párjával a pályázatban elnyert összegből. Vacsoránkat e kedves, muskátlis ablakos ház udvarán nagy bográcsban

készítette a falu vidám legénysége.

A tárkonyos, vargányagombás, nyírségi krumpligombócos, lestyános marharagu levest a panyolai gyümölcslekvárokkal megbolondított túrós vargabéles

követte. Óh, ti felejthetetlen szatmári ízek!

 

Citeraszó és zserbó Maricánál

A szabolcsi népművészet tárgyaival és használati eszközeivel berendezett vendégházban a mennyezetet lenből készült, csíkos szőttesek díszítik.

A hímzett falvédők, és párnák, cserépedények, és a sorakozó lekvárok között Marica zserbóval, almapálinkával és a gazda citeraszóval fogadja a vendégeket. Elmondták, hogy a családtag fiatalok évek óta milyen örömmel jönnek hozzájuk és sátoroznak a kertben a nyári fesztiválok napjaiban.

 

Csöröge sütés a Cibere vendégházban

A szálláshely a szép napsütötte reggelen varázslatosan idillikus hangulatot árasztott. A még harmatos fűben a fáról lepotyogott aranybarna körte, a teraszon kiterített vékonyhéjú, milotai dió,

a kertben a csodálatosan dús, piros termésekkel az almafák, igazán festményre kívánkozó kép.

A reggelink mi más is lehetne ilyen kellemes napon, mint Irénke csörögéje, aki a kékfestő ruhájában a vendégek előtt a deszkán a tésztát kinyújtotta, felvagdosta,

megsütötte ahogy kell, majd porcukorral és baracklekvárral frissen, melegen nagy tálban az asztalra tette. A fenséges sütemény titkos panyolai receptjét természetesen megkaptuk.

 

Ínyenceknek dióval töltött aszalt szilva

Hajnalban kel, gondozza a fákat, szüretel, aszal, és fagyasztva szárít Mórucz István,

a Panyolium porta gazdája, akinek a nagyapja tanította a panyolai Nemtudom szilva, a cigánymeggy az erdei szamóca karakteres ízvilágának értékét. Tartósítószer és cukor hozzáadása nélkül készül a dióval töltött aszalt szilva,

ami a ritkaság számba menő fagyasztva szárított technológiával megtartja a ropogósságát.  Az ínyencségekre fogékony vevőknek olyan gasztronómiai élmény kerül az asztalára, amivel korábban nem találkozott.

 

Egy takaros kis varroda élni akar

Nemcsak élni akar az önkormányzat által működtetett Édes Otthon Varroda, hanem a bájos termékeikkel bővíteni szeretnék az értékesítést. Az asszonyok vidám mintájú pamuttextilekből nagyon jó minőségben készítenek kötényeket,

szatyrokat, neszeszereket, eladásra, a falu honlapján is vesznek fel megrendeléseket.

 

Fesztiválozó közösség nyáron-télen

A határ menti kis szatmári település méltán büszke a hagyományaira, értékteremtő közösségére, a szilvára, a gasztronómiai jellegzetességeire, a gazdaságokra, a helyben termesztett gyümölcseire és az azokból főzött pálinkára, az aszalványokra, a lekvárokra, amiket évente két alkalommal ország-világnak meg is mutat - mondja a polgármester, miközben egy filmet indít el nekünk. A nyári Panyola Feszteken

nemcsak a kényelmes vendégházak telnek meg, hanem nyaranta a kertekben felállított sátrakban is éjszakáznak a máshonnan érkezett vendégek.  A fesztivál és a télbúcsúztató farsang célja egyaránt az, hogy képviseljék és örökítsék át a térség hagyományait és kulturális értékeit, adjanak bemutatkozási lehetőséget a helyi művészeknek, ezzel erősítsék a falu közösségét.

Aki már járt ezen a vidéken, találkozhatott a szatmári vendégszeretettel, aki még nem, az mielőbb keresse fel a Tisza-Szamos-Túr érintetlen természeti kincseit és az itt lakó barátságos embereket.

Írta: Barna Judit

Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán