Szerő: Elek Lenke

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Az újságíró ritkán találkozik olyan interjú alannyal, akivel pár perc múlva tudja, minden második szóból érteni fogják egymást, sőt, fél óra múlva barátnak tekinti. Aki nem fél az extravaganciától, tehetséges, sokoldalú, okos üzletember, magas szintű kapcsolatrendszerrel, és aki minden alkalommal, amikor találkozunk, ezer meglepetéssel szolgál.

Virágkötő mester, oktató, showman és designer

Kruchió László imádja feldíszíteni ünnepeken szeretett szülővárosát, Monort ugyanúgy, mint a Parlamentet. Ennél már csak a különböző élénkpasztell színű szemüvegkereteket kedveli jobban, találkozásunk reggelén éppen a napsárga mellett döntött, talán mert hétágra sütött a novemberben kissé erőlködő Nap. A sálak iránti vonzalomról most nem is beszélve…

Olasz dédszülőkkel büszkélkedő hősünk valaha jogásznak készült, végül kertészmérnöknek tanult. Már kisgyermekként koszorúkat állított össze, hogy aztán külföldi tanulmányai alatt újra bebizonyítsa, aki el akar érni valamit, az előtt nincs lehetetlen. Legalábbis előtte nem volt.

Karácsonyos pulcsik a székeken

Amikor belépünk a monori Fürge Pávába, - hogy miért éppen páva, arról később - az idei, ünnepek előtti rácsodálkozásra, a megszokott, de mindig más, eklektikus tér fogad. Ahol a plafonról bicikli lóg, meg akkora lámpa, hogy elég lenne amerikai filmsztárok arcának totál közeli megvilágításához is, mindez csillogó-villogó díszek, néhány bájos manófigura, rusztikus ajtólapok, karácsonyfák és ezerféle finomság, közte a saját kézműves csokiszeletek társaságában.

Az idei egyik karácsonyi ötlet angolszász eredetű, de már lassan Magyarországra is beszüremkedik: a Santa Clausos-piros-zöld-szarvasos-norvégmintás pulóverek. Ezek amilyen esetlenül álltak Colin Firth-nek a Bridget Jones ellenállhatatlan Darcy-jaként, olyan jól mutatnak az élménybisztró székeire felhúzva. Mintha melengetnék a bútordarabot, de főleg azt, aki helyet foglal, ebben a nemcsak berendezésében, de vendéglátós műfajában is sokszínű térben.

Virágcsodák a világ minden tájáról

A vendéget egy ajtó választja el a másik fő birodalomtól: a bisztró szomszédságában a világ minden tájáról érkező virágcsodák – tobzódó amarilliszek, tekintélyes aloé verák, klasszikus, de újra gondolt koszorúk -várják a hűtött térben, hogy valakinek majd örömet okozzanak. És amelyeket azok is megcsodálnak, akik csak egy capuccino-t szeretnének inni. Egyébként a bisztróban mindig nagyon nehéz helyet kapni, most, szombat délelőtt is minden asztal foglalt, pedig nem tartozik az olcsó helyek közé.

Miután felelevenítjük a kezdeteket, belecsapunk az idei karácsonyi trendekbe. Nem csak a nemzetközibe, hanem a Laciéba, mert mindig saját képére formálja és kiegészíti a külhoni divatot.

Most a fő jelszó az otthonteremtés, az ünnepet, a melegséget árasztó, szimbolizáló színek, mint a zöld és a burgundi vörös bizonyos árnyalata. A lila, az óarany és a bronzos attitűdök párosítása szintén nagyon menő, a francia Pantone szerint, amely a világ trendjeit diktálja, és amely persze minden országban egyéni arculatot ölt.

Nem minden fenyőfa tökéletes

 A díszek között kedveltek az otthon készített, horgolt, kötött kis retro csillagok, vagy akár zoknik – ez utóbbi már amerikai hatást sejtet. De nem baj, mint ahogy az se, hogy ezek a bájos kézimunkák nem tökéletesek, sőt, olykor kissé bumfordik, a jó szándék, az ajándék, a melegség kisugárzása a fontos.

Az eklektika Lacinál sosem bűn persze - nézek körül az enteriőrben – hiszen a sarokban magasodó fán a legkülönbözőbb stílusú díszek függenek. A lényeg, vállaljuk fel, hogy nem vagyunk tökéletesek. Mint ahogy a fenyőfák sem azok. Laci elhatározta, hogy idén különösen pártfogolja a nem tökéletes növésű, olykor kissé féloldalas, vagy akár csálé oldalágú fácskákat, amelyek sosem kelnek el és szegény Hamupipőke módjára búslakodnak a piacok hátsó fertályában. De miért ne kaphatnának ezek is egyszer ünnepi ruhát, hogy boldogok legyenek, mert megszépülnek?

Turisztikai attrakcióvá vált az idei advent

Az üzletből kisétálunk a főtérre, amely már egy hete várja a látogatókat. Most a szánkó a főszereplő, de volt, amikor egy régi Ikarus belsejében éreztük úgy, hogy a tél, a hó és a szarvasok birodalmába léptünk.

A hangulat olyan – beleértve a bisztró udvarát és a téren sorakozó kis bódékat – mintha a Vörösmarty téri vásáron járnánk, csak kicsiben. A fenyőkompozíciók, a fagyöngy csokrok, a piros bogyós ágak, ilexek ideszállítása, a koszorúk megtervezése, összehangolása és kihelyezése nem lehetett kis munka, jegyzem meg. Mint interjúalanyom megjegyzi, idén negyedik alkalommal öltözteti fel ünnepi ruhába a teret. A monoriak már annyira kíváncsiak voltak a végeredményre, hogy a munkálatok alatt állandóan bekukucskáltak a függönyön keresztül. Újabban messziről is érkeznek csoportok, azaz turisztikai attrakcióvá vált az itteni advent.

A pávák között akad fürge meg lusta is, de mind szeret rikoltozni

Hogy miért éppen Fürge Pávának hívják a bisztrót? Lapunk hasábjain már többször meséltünk ennek történetéről, most csak annyit elevenítsünk fel, hogy Laci imádja az állatokat, azok közül is főleg a pávákat, az emukat, a fekete hattyúkat, ja és a halakat. A pávák között is akad fürge meg lusta is, vadabb és szelídebb. Abban megegyeznek, hogy egyformán szeretnek rikoltozni, miközben sétálgatnak a Kruchió család házának udvarán. Főleg párzási időszakban jellemző ez.

Lacival órákig beszélgetünk még, mint mindig, ünneptől függetlenül, arról. hogy milyen érzés feldíszíteni a Parlament termeit, milyen csokrot kötött Ursula von Leydennek, vagy hogyan tudta meg, hogy Angela Merkel kedvenc virága a peónia. De ez már egy másik – sokadik – történet… Folytatása húsvétkor következik!