Fotó: Natura Hill Vendégház 

Szerző: Barna Judit

Amikor belép a nagy folyónk az ország nyugati csücskén, egy darabig egyenesen halad kelet felé Esztergomig, majd gondol egyet és egy „U” alakot képez, aztán Vácnál délnek fordul, és Mohács után elhagyja az országot. A Duna kanyarulata a Visegrádi-hegység és a Börzsöny hegyei közé szorítva Magyarország egyik legszebb pontja. A természeti szépségek, történelmi emlékek, a művészeti látnivalók rengeteg izgalmas, érdekes kirándulást ígérnek. Tagadhatatlan, hogy a folyó jobb partja, Visegráddal az élen, ezen a szakaszon látogatottabb, de most induljunk el a kanyar kevésbé népszerű bal partján és keressünk fel néhány települést Kismarostól, Nagymaroson át Zebegényig. Olyan múzeumokat, szállás- és vendéglátóhelyeket, valamint borpincét nézünk meg, amelyeket két napos kikapcsolódásra jó szívvel ajánlunk az olvasóinknak:

  Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Budapestről indulva Kismaros az első állomásunk, Dél-Börzsöny turisztikai életének legfontosabb kiindulópontja. A 17. század végén a Fekete erdőből érkező német telepesek a Morgó patakon mintegy fél évszázadig fát úsztattak. A svábok leszármazottai őrzik a hagyományaikat, muzeális gyűjtemény látogatható régi eszközökből, okiratokból, fényképekből, a falusi gazdálkodás régi szerszámaiból és borászati eszközeiből. Felüdítő látvány tárul elénk, ha felszállunk a keskeny nyomtávú erdei kisvasútra és Szokolyán át a bakancsos turisták célpontjáig, Királyrétig utazunk.

Visszafelé a kismarosi kisvasút állomása mellett megpihenhetünk és finomságokat fogyaszthatunk a Patak Étteremben. Bedő István séf a szezonális étlapról ajánlja a sütőtök krémlevest, a szarvasbélszínt szélesmetélttel és fehérbab raguval, desszertnek is az ősz jellegzetes zöldségéből készült sütőtök bruléet gesztenyével.

 Fotó: Pataki étterem

A kirándulók kedvence, a ropogós csirkeszárny és az osztrák konyhából átvett hosszúkás nokedli, a späcli is gyakran kerül a vendégek tányérjaira.

Zebegény gazdag gyűjteményei

Nagymarost kihagyva- ide másnap jövünk - Zebegénybe indulunk, ahol két kiállítás helyszínén is várnak bennünket. A 12-es úton haladunk, útközben a páratlan Visegrád hegyét és a várat láthatjuk a túloldalon. A község arról nevezetes, hogy 1924-tól itt élt Szőnyi István festőművész, a 20. századi magyar festészet kiemelkedő alakja, egy kori házában 1967-től működik a Szőnyi István Emlékmúzeum.

Fotó: Szőnyi Emlékmúzeum

Művészete itt teljesedett ki, festészetét a varázslatos szépségű táj, a faluban élő emberek és családjának tagjai ihlették. Az állandó kiállításban, a Szőnyi család egykori bútorai és berendezési tárgyai között a mester minden egyes alkotói korszakából látható egy-egy jelentősebb festmény, - többek között a Kerti pad, Az öreg révész, Az esti vonat és A falu ősszel című alkotás - melyek teljes keresztmetszetet nyújtanak Szőnyi István életművéből.

Az időszaki kiállításon bemutatják a múzeum igen gazdag grafikai anyagát, a rézkarcokat és akvarelleket. Bereczkyné Kovács-Stríkó Sarolta múzeumpedagógus elmondta, hogy a múzeum raktár nyolcezer darabból álló gyűjteményt rejt.

A falu másik érdekessége Farkas Vince nyugalmazott hajóskapitány magán gyűjteménye a Hajózástörténeti Múzeumban. Három évtizeddel ezelőtt megnyitott első magyar hajózási múzeum a hajóskapitány távolról hazahozott emlékeit és saját készítésű tárgyait mutatja be.

 Fotó: Farkas Judith / Hajózástörténeti Múzeum

A több ezer éves hajózás történetét bemutató kiállításon a hajózási műszerek, navigációs eszközök, gépek, horgonyok, mentőfelszerelések, egyenruhák, egyéb hajózási emlékek és a szakmai iratanyag több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként ma már az ország legnagyobb hajózási gyűjteménye. A kapitány a hajóútjain több olyan tárgyat faragott, például a hajóorrfigurákat, indián totemoszlopokat, amit külföldről nem lehetett elhozni eredetiben. Édesapja halála után a múzeum vezetését és a hajózási emlékek további gyűjtését leánya, Farkas Judith folytatja. A kiállított számtalan relikvia már régen kinőtte a jelenlegi helyét, Judith egy nagyobb épületet keres a tárgyak méltó elhelyezésére.

Fotó: Farkas Judith / Hajózástörténeti Múzeum

Megunhatatlan panoráma

Kissé zegzugos úton kaptatunk fel autónkkal a zebegényi hegytetőre a Natura Hill Vendégházhoz. Az útbaigazító táblák nyilait követtük a keskeny Nyúl utcán és a Szarvas utcán. Igazán megérte a kalandos utazás, mert a Dunára kilátás fentről lenyűgöző! A szobák is káprázatosak: a Kamilla, Fahéj, Zsálya, Kadarka, Mákvirág, Mályvarózsa, Levendula hangulatos szálláshelyek a neveikhez illő színeikkel és textilekkel. Akár az ágyakból is élvezhető a levendulamezőre nyíló dunai panoráma és a szobai kádban, vagy a függőfotelben ülve a naplemente.

  Fotó: Natura Hill Vendégház 

Hodik Adrienn tulajdonos így mutatja be a pazar helyre épített vendégház és étterem együttest:

„Tíz éve a legcsodálatosabb dunakanyari panorámával rendelkező ingatlan megvásárlása volt a célunk, ami történetesen egy külterületi szántó volt. Ide út sem vezetett, közművek nem voltak, ezért ebből az adottságból előnyt kovácsoltunk, és akkor korunkat megelőzve, fenntarthatóság célkitűzéseinek megfelelően a szükséges erőforrásokat igyekeztünk magunknak megteremteni, az energiafüggetlenségünk szem előtt tartásával. Az épület külső-belső anyaghasználata, az elérhető legmagasabb szintű gépészet beépítése és a közművektől való kitettség minimalizálása az önellátás maximalizálása is cél volt. A fűtés, a hűtés, a vízellátás, a szellőztetőrendszer, a gépészeti rendszer mind a villamos energia legoptimálisabb felhasználásával történik. Olyan korszerű eszközökkel láttuk el a házat, amelyek az üzemeltetési költségeknél megtérül. Ez a döntésünk a pénzügyi eredményekben is pozitívan megmutatkozik.

  Fotó: Natura Hill Vendégház

A konyhai alapanyag árakkal nem tudunk mit kezdeni, az minket is súlyt nagyon. Éttermünk a hét legtöbb napján nem csak szállóvendégeinket kényezteti páratlan élménnyel, foglalással érkező gasztro-rajongókat is szívesen látunk egy többfogásos gourmet slow food vacsorára. „

Pavlova és Cabernet Merlot

Zebegénytől visszafelé Nagymarosban ismét megállunk, egy rövid időre bepillantunk a Duna partján álló Dőry kastélyba, illetve csak a kertbe. Ugyanis a magántulajdonban lévő, 1907-ben épült, felújított főúri nyaraló nem látogatható, de kivételesen engedélyt kaptunk kívülről megnézni az eklektikus stílusú épületet.

És most jöjjön a kulináris élvezetek fináléja, a desszert az egzotikus Sakura cukrászdában. A japánul cseresznyevirágot jelentő név ihletője a nagymarosi főtéren tavasszal gyönyörűen virágzó a cseresznyefák - a falon egy óriás poszter is erre utal.

 Fotó: Sakura cukrászda

A haladó szellemű üzlet motorja a több diplomás, pályaelhagyó, mára komoly cukrásszá váló, tősgyökeres marosi Balogh Nóra. Mindene Nagymaros és a Duna. A Sakura vegyíti az innovatív elképzelésű francia stílusú desszerteket a hagyományos, klasszikus sütemény kínálattal. A bőséges sütemény választék a napsütötte október végén is kiegészül a természetes alapanyagú, magas minőséget képviselő fagylaltokkal, melyeket a Heininger pincészet boraival bolondítanak meg. A legmenőbb a pisztácia, amit Nóra kiváló szicíliai magokkal ízesít. A cukrászda reggelizőhelyként és kávézóként is fogadja a vendégeket.

A Pavlovák, a francia krémesek, a gesztenyepürék, ír krémlikőrös és boros feketeribizlis torták után térjünk is be az emlegetett Heininger Pincébe. Heininger Ádám, a tulajdonos és Koncz Helga a Nagymarosi Borbarátok Körének elnöke borkóstolóval fogadnak bennünket a kerti asztalnál.

Fotó: Ádám Heiniger pincészet

Nagymaros hajdan neves bortermő hely volt, Duna menti kedvező fekvésű hegyoldalai már a rómaiak óta borkészítésre csábították a környékbéli lakosokat, majd a 18. században betelepített svábok tovább erősítették a helyi borászatokat. Az ezernyolcszázas évek végén az ország akkor legnagyobb pezsgőgyára is itt volt. A valamikori magas színvonalú helyi szőlőtermelést a második világháborút követően elsorvasztották, a hangsúly a gyümölcsök termesztésére helyeződött át, majd az egyre kedveltebb üdülőtelepülésen a hobbikertek is elfoglalták a korábbi szőlőültetvények helyét.

Fotó: Ádám Heiniger pincészet

Egy ideje viszont megindultak a kezdeményezések a helyi borkultúra feltámasztására, ennek része az augusztusi borfesztivál is. A borosgazdák tíz éve hozták létre a Borbarátok Egyesületét, céljuk az összefogás erősítése, mely visszaadja ennek a bortermelő vidéknek a régi rangját. Nagymaros szőlőtermelésének aranykora már sohasem tér vissza, de azért vannak, akik kitartottak: A Heininger Pince egy ősi sváb dinasztia borászata, korábban Heininger Károly, ma már Heininger Ádám nevéhez fűződnek a borok. Ádám édesapja révén került kapcsolatba a szőlészettel, borászattal, gyerekkora óta segített a család kisnémediben lévő szőlőjében. A helyi és környékbeli éttermekben és üzletekben árult borait -Chardonnay, Irsai Olivér, Kékfrankos Rose, Cabernet Merlot - nagyobb mennyiségben tervezi forgalmazni, ezért további szőlőtermő területet vásárolt.

Fotó: Ádám Heiniger pincészet

A szót átvette Koncz Helga, akitől megtudtuk, hogy szeretnék feltámasztani a Dunakanyar Borút nevű együttműködést a Dunakanyarban, a Duna mindkét oldalán tevékenykedő borászok között.

Fotó: Ádám Heiniger pincészet

Mi figyelemmel kísérjük a szervezők munkáját, és kellő időben tudósítunk a fejleményekről.