Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Egy város, egy kistérségi központ rangját nemcsak a közlekedési, egészségügyi, turisztikai infrastruktúrája adja meg, hanem legalább hasonló mértékben a szellemi ereje és kulturális arculata. Amikor nincs strandidő és nem tudunk napozni, csónakázni a Körös-torokban, akkor kellemes időtöltés lehet e három helyszínt meglátogatni:

A kortárs művészet szentélye

A képzőművészet emblematikus műhelye a Csongrádi Művésztelep, mely 1975-ben az egykori Czájlik-szőlő területén egy csapat elhivatott fiatal képzőművész jóvoltából alakult meg. A telepen alkotók évtizedek óta szívesen jönnek a városba, a Tisza közelébe és egyre több szállal kötődnek a táj karakteréhez, az itt élő emberekhez. A művésztelep a város életének kulturális értékévé vált, ezzel a szellemi élet sokszínűbb lett.

Az elmúlt 45 év alatt, nemzetközi rendezvényeiknek köszönhetően, - ilyen volt a beton-, bronz szimpózium, akvarellfestészeti-, grafikai- és kovácstalálkozó, Plein Air és start Plein Air kiállítások - a világ számtalan országából érkeztek már Csongrádra művészek.

Rendszeres látogatók a Szegedi Tudományegyetem Rajz- és Művészettörténet Tanszékének hallgatói Aranyi Sándor festőművész-tanszékvezetővel, de a linzi, groningeni egyetemek szobrásznövendékei és a darmstadti technikai egyetem diákjai is alkottak már itt. A külföldi alkotókon keresztül a művésztelep felkerült a nemzetközi képzőművészeti térképre.

Évről évre különféle tehetségfejlesztő műhelyeket rendezünk, nemcsak festők, szobrászok, grafikusok, bronzöntők számára: kedvelt az alumíniumöntés, a papírmerítés és a fotós foglalkozások is. – mesélte Dudás Sándor,

a művésztelep vezetője. – A festőműteremben több állvány, a grafikai műteremben sokszorosító grafikai eljárásokhoz prés, a szobrászműteremben öt mintázó állvány van. Vendégeink elkészíthetik apróbb bronzszobraikat a mintázástól az öntésen át a cizellálásig. Eddig 230 alkotó fordult meg itt, jelenleg 16 művész tölti éppen a sikerrel megpályázott két hetét.

A telephez tartozik egy füves-ligetes, Tiszáig húzódó árterület, amely az ősállapotokat is megőrizte.  A szúnyogok ellenére is kellemes beszélgetés közben megkóstoltuk a sokgenerációs csongrádi Domokos család

szőlőjéből készült kékfrankost.

Dédapáink már itt őröltettek

Talán az utolsó, ma is működő malom hazánkban és Európában, amely hagyományos technológiával őrli a gabonát. Az 1885-ben épült Csongrádi Malom - négyszintes, vakolatlan téglaépület - 1916-ban gyújtogatás miatt, vagy talán egy kipattanó szikrától részben leégett. A tűzvész nyoma napjainkban is látható az épület külső falazatán: az alsó szint vöröses téglái eredetiek, míg a fölötte levők az újjáépítés korát mutatják.

A patinás, ma már ipari műemlék épület öreg gépei - néhány molnár felügyeletével napjainkban is őrlik a gabonát, főleg a helyi kenyérgyár részére.

Avarkori Rómeó és Júlia

Csongrád különböző helyeken őrzött gyűjteményeinek összegyűjtése, gyarapítása, és gondozása dr. Tari László fogorvos, amatőr helytörténész nevéhez fűződik. Az első helytörténeti kiállítás állattani, régészeti, és néprajzi anyagból állt, amely ma már kilencvenezer darabos. Az 1956-tól folyamatosan működő, egyre gyarapodó múzeum állandó kiállításának magvát egy bronzkori gyűjtemény és a kézművesek eszközei alkotják.

Kiemelkedően informatív a helyi kubikosság tárgyait bemutató oldal, ami a Dél-Alföld és Csongrád legjellemzőbb szakmájának állít emléket. Érdekes a ma már fémszerkezetű, hajdani fahíd kicsinyített mása.

1962-ben került be a múzeumba a Felgyőn feltárt legismertebb kiállítási tárgy, az ún. Avar kori Rómeó és Júlia. A pár „beszédes” csontvázát egy interaktív tábla segít értelmezni.

A Tari László Múzeum állandó kiállításai mellett változatos témájú időszaki tárlatokat is rendez. Jelentős a könyvgyűjtemény is.