Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

 

Magyarország egyik déli határmegyéjét, - az idén júniustól hivatalos néven- Csongrád-Csanád megyét kettészeli a Tisza. Jellegzetes alföldi kisvárosában, a Tisza-parti Csongrádon jártunk.

Három nap sok is, kevés is egy átfogó sajtó-látogatásra, azonban a turisztikai programok összeállításában profi idegenvezető, a csongrádi Domokos Katalin

 

 

 

 

kimazsolázta városa legjellemzőbb építészeti, kulturális és szabadidős helyszíneit. Bemutatta - a teljesség igénye nélkül – a Tisza-parti település kevésbé ismert látnivalóit is, amelyek idevonzhatják azokat a hazai turistákat, akik még csak tervezik a nyári szabadságukat eltölteni.

 

Három rózsa, három égés

Első utunk a városvezető székhelyére, a városházára vezetett.

 

 

 

 

Csongrád város címerében a három égést, a tatárjárást, a török uralom idejét és Haynau parancsára  1849-ben felégették a várost, a háromágú piros rózsa jelképezi - mutat a nagyterem falára Bedő Tamás polgármester,

 

 

 

 

miközben az erkélyről a figyelmünket a Kossuth térré szélesedő főútvonal másik jellegzetes épületére, a barokk Nagyboldogasszony római katolikus templomra irányítja. Igazán szép a kilátás!

 

 

 

 

 

De hogy milyenek a kilátások a város jövőjét tekintve? A polgármester hangsúlyozta, hogy az ezer éves történelemmel büszkélkedő, sok tragédiát túlélő város egyre fontosabbnak tartja a turizmust, jóllehet, bevételeiknek nem ez adja elsősorban a zömét. Az elmúlt két évben pályázati és saját forrásokat felhasználva félmilliárd forintnyi összeget fordítottak a belföldiek és külföldiek kikapcsolódását, aktív pihenését elősegítő beruházásokra.

Kedvezőtlen, megörökölt adottság a hatvanas évekből, hogy a termálvíz lelőhelyre épített fürdő a város központjába került,

 

 

 

 

így annak fejlesztési lehetősége korlátozott. Ezért az elnyert összeg és az önerő javarészt a Körös-toroki élővizes üdülőterület infrastrukturális fejlesztésére, szolgáltatási körének bővítésére került, ezen belül elsősorban szálláshelyek – kemping, panzió – felújítására fordítják . A holtágak kerékpárútjaira és a hajós turizmusra fordított összegek meg is hozták az eredményt: tavaly megháromszorozódott, tizennégyezerre nőtt a vendégéjszakák száma.

A Hild-érmes Kossuth tér harmadik meghatározó épülete az Ybl Lajos tervezte szecessziós stílusú gimnázium, a homlokzatán népi ihletésű, kerámia díszekkel.

 

 

 

 

 

Nemcsak az elnyúló téren, hanem végig a városban szembetűnőek a magas, vastagtörzsű platánfák, mint megtudtuk, a legöregebbet a szabadságharc idején ültették. Piroska János, az 1930-as évek festőművész polgármester kedvelte festeni is az impozáns fákat, ezért továbbiakat telepített az utak mentén.

 

 

 

 

Csongrád ősi magja

Ez a Belsőváros, vagy Belváros, az Alföld egyetlen település méretű műemléki együttese, amely bekerült a települési értéktárba.

 

 

 

 

A ma harminchét műemléki védettségű házzal rendelkező városrész a Körös-torok mellett alakult ki, a közeli Tisza ártéri üdülő- és strandterületével együtt az idők során jelentős turisztikai bázissá fejlődött.

 

 

 

 

 

A teljes városrész gyakorlatilag élő múzeumként funkcionál, mivel a zegzugos utcácskákon sorakozó házainak többsége műemléki védettségű, szépen felújított és gondosan karbantartott. Nevével ellentétben a mai város szélén található, a Hármas-Körös és a Tisza összefolyásánál.

 

 

 

 

A házak a 18-19. századból valók, de valószínűleg egy sokkal régebbi építkezési szokásokat követnek. Megőrizték az ősi településszerkezet sajátosságait, amely az országban kevés helyen látható.  A gyakori környékbeli csatározások miatt, a jobb védhetőség érdekében, a fehérre meszelt, nádfedeles házaknak eredetileg nem volt utcára néző ablakuk.

 

 

 

 

Egykori lakói helyi hajósok, hajóácsok, halászok, kisparasztok és kubikosok voltak; többségük jelenleg tájházként, vagy vendégházként funkcionál. Az ide látogatók által felkapott szálláshelyek mellett a nemrégiben átadott 7 Kézműves ház szolgál sok újdonsággal a kismesterségek szerelmeseinek. A skanzenszerű városrészben igazi néprajzi kuriózum a halászház, a borház, a kovácsműhely, a fazekas, mézeskalács, fafaragó, és kosárfonó és textiles házak.

 

 

 

 

Körös-torok, a plázs

 

 

 

 

A kanyargós Tisza itt gondolt egyet és derékszögű irányba váltott; ebbe a sarokba telepedtek le a folyó partján elterülve Csongrád őslakói. A helyi embereket mindig szoros kapcsolat fűzte a Tiszához és a folyó szabályozásához, így a legtöbb család a kubikos és halász mesterségekben találta meg a kenyeret, generációkon keresztül.

 

 

 

 

Csongrád vízpartja, a Körös-torok ma jelentős turisztikai vonzerő, tengerpartra emlékeztető strandját nyaranta több tízezer ember látogatja. A Tisza nyár közepi alacsony vízállása idején a homokpad szárazra kerül, a finom szemű folyami homokon az elmúlt évtizedek alatt a környék legnagyobb, 700 méteres szabadstrandja alakult ki. Látogatásunkkor azonban a Tisza éppen áradt, így a nevezetes homokpadon a folyó uralkodott.

 

 

 

 

Az ősfüzes területen kemping működik, sátor- és lakókocsi helyekkel, de lábakon álló, komfortos faházakat is lehet bérelni. Ujszászi Erika,

 

 

 

 

a Homokföveny Idegenforgalmi Szövetkezet elnöke bemutatta a még átadás előtt álló gyerekbarát látogatóközpontot, amely mosdóval, pelenkázóval, kávézóval is felszerelt pihenőhelyként szolgál majd a strandolóknak. Természetesen kis büfék is várják a vendégeket az elmaradhatatlan sajtos-tejfölös lángossal és frissen sütött rántott halakkal.

 

 

  

 

 

Idén elmarad a tízezreket vonzó, július végi, három napos szabadtéri rendezvény, a Körös-torok Napok (KTN) az ismert körülmények miatt. Kárpótlásul a kirándulók a Tiszától elválasztott, 7 km hosszú, patkó alakú holtágakban találhatnak kajakozásra, kenuzásra, és horgászásra alkalmas vizeket, melyek a folyamszabályozás során megváltozott táj élővilágának is menedéket nyújtanak. 

 

 

 

 

Fahíd, ami vasból van.

 

 

 

 

Érdemes ellátogatni a város északi részén található nevezetes fahídhoz, ami nem fából van. Az ezernyolcszázas évek végén a csongrádiak szerették volna, ha Tisza túloldalára, Csépára épül egy átvezető híd, viszont a városnak erre nem volt anyagi forrása. Ezért a helyiek összefogtak, az Esztergomban elbontott, tölgyfa hajókkal összeépített hidat megvásárolták, és Csongrádra vontatták. Akkor az útpálya szélessége duplája volt a mainak, így a megrakott szénásszekerek is kényelmesen tudtak közlekedni, illetve megoldott volt a kétirányú közlekedés is. A háborúban felrobbantott fahíd helyén ma egy vasszerkezetű, műemléki védelem alatt álló közúti híd áll, amit a helyiek ma is csak fahídnak hívnak.

 

 

 

 

Csongrád város vonzereje gyönyörű fekvésében, a Tisza közelségében, lombos fáiban, zamatos boraiban, gasztronómiai különlegességeiben, de legfőképpen az itt élő emberek vendégszeretetében rejlik. 

 

 

 

 

A város vezetői bíznak abban, hogy az idén elmaradó nyári rendezvényeket - az évtizedes hagyományokra épülő a Csongrádi Napokat, a Borfesztivál és Kenyérünnepet, és a fiatalok körében népszerű Körös-toroki Fesztivált- jövőre megtarthatják.