Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

A címben álló nevek furcsa párosítása Monor két látványosságát, a hagyományos présházakból álló pincefalut és a város közepén, egy különleges cukrászdát jelenti. A hazai borkultúra híres helyszínét és a finomságokkal, fantasztikus virágokkal, állatsimogatóval csalogató cukrászda-virágboltot messze tájakról is felkeresik a turisták.

Felső-Strázsa, Alsó-Strázsa…

Magyarország gyöngyszemei, a pincefalvak, pincesorok, pincehegyek, szőlőhegyek általában kisvárosok és kis falvak mellett gyönyörű környezetben bújnak meg, népi építészetünk széles palettáját színesítve. Hat borrégiónk 24 borvidéke között a legnagyobb a mintegy százezer hektárnyi Kunsági borvidék. Földrajzilag a Gödöllői Dombságtól a déli határig terjedő vidék a Duna-Tisza közén, a hazai szőlészet és borászat legnagyobb gazdálkodó területe.

Ha hegyet keresünk a Monorra vezető úton, kicsit csalódni fogunk, mert egyáltalán nem látunk magaslatot. Mégis a 4-es út melletti település keleti oldalán a szőlőültetvényekkel betelepített körzeteket a Szőlőhegy, Malomhegy, Laposhegy, Kutyahegy névvel látták el az ősök. Azt mondják Monor - Rómához hasonlóan- hét dombon terül el.

A szőlőskertekkel tagolt Monori Pincefalu az 1800-as években alakult ki, ma 1000, azaz ezer pince áll egymás mellett. Egyszintes, teraszos épületek, girbe-gurba utcákban sorakoznak, alattuk lapulnak a boroshordók és a palackok.

Évszázados szőlősorok nyomában

Keressük a Lukácsy pincét a Strázsahegy Agyagsordűlőn, az itt termesztett szőlőfajták- a Csabagyöngye, Mézesfehér, Juhfark, Oporto - után elkeresztelt utcatáblák és a családi pincéket jelző, földbe vert deszka táblák között igyekszünk eligazodni. A kacskaringós utcácskában a szőlősgazda, Lukácsy Zoltán kertjében gyönyörűen virágzó cseresznyefa áll, kiülünk alá beszélgetni, ismerkedni. Miközben Zoltán kóstolót tölt a tavalyi Savignon Blanc-ból és a két éves Cabernet Franc-ból a poharainkba, mesél a pincefalu történetéről.

A szőlőművelés és a bortermelés évszázadok óta hozzátartozik a monoriak mindennapjaihoz. A 15. század közepétől az egri káptalan tulajdonába került dombokon nagy ütemben kezdődött meg a szilfák irtása és a szőlőtelepítés, majd egyre nagyobb területet foglaltak el a bornak való tőkék. Az itt élők a törökdúlás és a császári hadak pusztítása után is visszatelepültek, és mindig újra a szőlőkarókba kapaszkodva álltak talpra. A 18. század közepétől megszaporodtak a löszbe vájt nádfedeles, zsúptetős pincék és megalakult a pincefalu.

Fellendülőben a borturizmus

Lukácsy Zoltán, aki a Strázsa Borrend nagymestere, idegenforgalmi közgazdász és borász képesítésével, no, meg a szőlész-szaktanácsadó bátyjával közösen vezeti a 70 hektáros családi vállalkozást.

A borász a közösség hitvallásáról mesél: hisszük és valljuk, hogy pincetulajdonosnak lenni boldogsággal és büszkeséggel vegyült felelősség is. Hiszünk értékeinkben, a pincefalu magával ragadó szépségében, bíztatjuk a borkedvelőket, hogy látogassanak el hozzánk a monori Strázsahegyre.

A különféle rendezvények, a borvidékek hétvégéje, a kerékpárversenyek, a fánkos találkozók népszerűek a borturizmust kedvelők körében. Egyre többen viszik a hírét a jó minőségű Kékfrankosnak, a Zweigeltnek, a Rajnai Rizlingnek. A kellemes időtöltést jelentő kirándulásokra érkezők a fehér, rosé és vörös borokat többnyire helyben kóstolgatják, de palackokban is hazavihetik. A borászok távolabbi közös célja egy olyan helyi bor létrehozása, amely egy hagyományos, tájjellegű étellel együtt kifejezi a város gasztronómiai értékeit, és igazi vendégcsalogatóvá válik.

A Magyarországi Pincefalvak Szövetségének tagjai az aktív turizmus fejlesztésére kiírt támogatás elnyerésére közös pályázatot adnak be, ebből Hajós, Györköny, Ócsa, Cserépfalu, Páty és Noszvaj is részesülhet. Az összeget a falvak a helyi társadalmi életük részét képező „boros” események, fesztiválok életben tartására használhatják fel.

A Hungarikum Bizottság határozata alapján a különleges termőhelyi adottságok és a gazdálkodó szőlőtermelők közös munkájának eredményeképp a már uniós oltalom alatt álló monori borok bekerültek a Magyar Értéktárba. Ezzel nem csak a Monori Strázsahegy-Pincefalu védett pincesorai, de az ott termő szőlőből készült nedűk is nemzeti értékeink részévé váltak.

A dekoratőr varázslatos alkotásai

A katolikus és református templom minden település, város és falu központja, így van ez Monoron is. A Nagyboldogasszony Katolikus templom jól illeszkedik a vele átellenben, az utca túloldalán álló református templom környezetébe. A 18. század végi templomépítési láz külső jegyei – a késő barokk, copf stílus  - igen jellegzetesek mindkettőn, olyannyira, hogy az egyházi épületek főhomlokzatai is hasonlítanak egymásra.

Az előző gondolatsort folytatva, belépünk Kruchió László vezetésével a katolikus plébániába, ahol a mester húsvétra alkotott kompozíciójának lehettünk tanúi a nyolcszögletű kerengőben. László ötletei és keze munkája által, viráginstallációkból elevenedik meg Dante Isteni színjátékából merített pokol-purgatórium-paradicsom hármassága, növényekben elbeszélve. A nézelődő a falakon Dantétól, a Bibliából, és költőktől olvashat idézeteket. A Revelatio -Feltámadás virágnyelven címet viselő, különleges kiállításban csak két hétig gyönyörködhetnek a látogatók, hiszen élő növényekkel dolgozik az alkotó.

A pávák rajongója vendéglátósnak állt

Kruchió László munkásságának egy picinyke darabját láthattuk az imént, majd a cukrászdájának asztalánál bővebben is bemutatkozott nekünk. Felsorolja, hogy hány helyen láthatók a munkái, a tavalyi pápalátogatásra a cége szállította a virágcsokrokat, a nagy budapesti szállodákat és éttermeket folyamatosan díszíti, virágait a Sándor-palota is rendeli, állami rendezvények helyszínein, orchidea-kiállításon, esküvőkön, templomokban, családoknál szerepelnek virágkompozíciói.

László a Kertészeti Egyetem diplomájával a zsebében megnyert egy ösztöndíjat Németországba, mellette szakmai versenyekre járt és egy virágkötő mesterképzést is elvégzett, majd utána saját virágüzleteket nyitott. Drezdából sikerült elhoznia az európai virágkötő verseny fődíját, majd a virágok mellett egy izgalmas szakmába, a vendéglátásba is belépett.

László nemrégiben nyitott cukrászda-bisztrója, a két templom közvetlen szomszédságában, a sarkon álló százéves műemlék épületben csodákat rejteget!

A Fürge Páva utcáról felvezető lépcsői két oldalról telerakva színpompás tavaszi virágokkal, az eklektikus belső tér pedig a gasztronómia és a virágkötészet találkozásának színtere. A tervező különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazza, a berendezés a székektől, asztaloktól kezdve a világítótestekig egyediséget hangsúlyoz. A designer mesterien ötvözi a csupasz téglafalat a pávamintás tapétával, ugyanis László gyerekkora óta a madarak megszállottja, különösen imádja a pávákat.

Kopott, bontott ajtókat asztalként, régi fürdőkből szerzett rozsdás vízcsöveket pedig különleges virágtartóként alkalmaz. Az óriási kristálycsillárok jól megférnek a modern, fém, ipari lámpákkal. Az ablakpárkányon Radnóti kötet, a hűtőpultban a gyerekkort idéző marcipános, kakaóporos burgonya süti, a pult körüli kosarakban sonka, meg fonott kalács csendélet, és persze virágok özöne.

László kreativitásának csúcsa talán a templom faláig érő szabadtéri terasz, ahol az apró asztalok melletti ketrecben kis bárány és nyuszik hagyják simogatni magukat, odébb teknősbékák élvezik a napsütést, kiscsirkék csipognak a tyúkanyó körül, és virág nyílik mindenütt.

Az étlapon – ez nem is kérdés- fantáziadús ételkompozíciók sorakoznak a páva jegyében: Páva álma, Páva korty, Páva csókja, Fitt páva és a bizarr nevű Páva Fingocska, az utóbbi egyébként mesés tányérdesszert összeállítás.

Az ambiciózus, tősgyökeres monori fiatalember mindig igyekszik tenni a közösségért, ünnepeken szinte az egész várost feldíszíti. Nyáron fagyi is lesz a Fürge Pávában, amelyet szintén a Kemenes Cukrászattól szerez majd be. Tervei között szerepel, hogy a Strázsa-hegyen nyit egy hétvégi borospincét.