Mediterrán szépség, több tételben

Egy varázslatos, élhető, mediterrán város – ez a vélemény összegződött svéd vendégeinkben, miután túljutottunk a szépülő pályaudvar most még káoszán, és sikerült, nem kis harc és magyar nyelven való kérdezősködés után, közlekedési napijegyet vásárolnunk egy közeli sárga épület első emeletén. (Hogy miért pont ott kell és nem az állomáson, az nem derült ki.) Mintha arra nem is gondolnának, hogy vonattal is érkeznek turisták, nemcsak autóval vagy busszal?

Püspökök és Chagallok

A Káptalan utca gyönyörű, a hatalmas fák zöldjében errefelé sétálni is élvezet. A püspöki kincstár gyűjteménye pontosan megmutatja, milyen gazdag volt régen a katolikus egyház (és az persze ma is), a tekintélyt, a hatalmat voltak hivatottak a gyémántokkal kirakott szakrális kellékek és a püspököket megörökítendő hatalmas festmények fitogtatni, akárcsak az égbe szökő templomok.

A Csontváryakat Budapesten néztük meg a Honvéd Főparancsnokság épületében, a Vasarely kiállítás azonban itt ma is gazdag.  Pécs kulturális palettája gazdag és sokszínű. Nemzetközi érdeklődésre tarthat számot az Yvaral kiállítás, a Chagall litográfiagyűjtemény, valamint a Parajmos, amely a Vasváry házban a Roma Holokausztot mutatja be - egyedülálló módon egész Közép-Európában - illetve az állandó régészeti kiállítás új szárnya.

A Martyn Múzeum szenzációjának számít a Chagall-tárlat. A Vityebszkből származó Marc Chagall hosszú élete során számos műfajban alkotott, a festménytől a könyvillusztrációkig, a díszlettervezéstől a párizsi Operaház mennyezetfreskójáig. Fekete-fehér és színes litográfiái ezúttal egy német alapítványnak köszönhetően láthatók Pécsett, október végéig.

Viktor és fia, Yvaral

A másik izgalmas kiállítás kulcsszava Yvaral, azaz Jean-Pierre Vásárhelyi (1934-2002), akinek életműve jelentős szeletét bemutató tárlat nyílt pár hónapja a Modern Magyar Képtárban. Yvaral Jean-Pierre Vásárhelyi néven született 1934-ben és 2002-ben hunyt el. Édesapja, a pécsi születésű Victor Vasarely művészete nagy hatással volt rá, az ő munkásságára is az op-art jellemző, de nem volt tőle idegen a harsogó pop-art sem. Nem lehetett számára könnyű Vásárhelyi fiának lenni, hiszen mindent az apjához mértek, ráadásul a művei valóban nagyon emlékeztetnek édesapja alkotásaira.

1968-ig elsősorban plexiüvegből, fémlapokból, műanyag- és gumiszálakból szerkesztett, optikai hatásokra épülő, fekete-fehér reliefeket készített, amelyek a néző helyváltoztatásától függően, változó látványt nyújtanak. Úgynevezett numerikus képein főleg ismert személyiségek – köztük Mona Lisa, J. S. Bach, Lincoln, Marilyn Monroe, Salvador Dalí - portréit dolgozza fel. Jelentős építészeti és díszlettervezői munkássága is. Nevéhez fűződik a The Beverly Wilshire Hotel Los Angelesben, és a Hôtel Negresco Nizzában, vagy talán a legismertebb, a szimbólummá vált márkajelzés, a Renault rombusz alakú emblémája.

Victor Vasarely 1974-ben saját alkotásai mellett – több kortárs festő alkotásaival együtt – Yvaral festményét és 10 szerigráfiáját is a pécsi múzeumnak ajándékozta. A most látható képek az alapítvány Aix-en-Provence kollekciójából, Pierre Vasarely, az Alapítvány elnöke – Yvaral fia – segítsége révén jutottak el Pécsre. A kiállítás szeptember 20-ig látogatható.

Érdemes belepillantani a Janus Pannonius Múzeum számos kiállítása közül Sopianae – Baranya római kori leletei című állandó régészeti kiállításba is. Az interaktív, látványos elemekkel gazdagított tárlat oktatási és ismeretterjesztési célokat egyaránt kiválóan szolgál, de sokat mond a külföldieknek is.

Ebédelni abba a házba mentünk, amely 100 éve Pannonia Grand Hotel néven nyílt meg, a Hamerli család jóvoltából. Az étterem és a recepció maga is gyönyörű, akárcsak a ház épületében megnyílt ital és ajándék szaküzlet, amely bárhol a világon megállná a helyét.

Mind rózsaszín és mind más

A Zsolnay negyedet nem könnyű megtalálni, jóllehet, számos helyi busz visz arra, de a tájékoztatás a városban lehetne még inkább turistaközpontú és több nyelvű. Van akit a Palatinus szállónál kérdeztünk meg, és azt mondta,  „mindjárt itt van”, más viszont azt, minimum egy óra gyalog és buszra kell szállni.

Az éppen a városban vendégeskedő Europa Cantat kórustalálkozó résztvevőivel tele volt a hatalmas területen található komplexum, de őket külön busz szállította ide és jöttek is értük.

A kiállítások között talán a „Kezdetben volt a rózsaszín…” című volt a legemlékezetesebb, amely a Zsolnay használati tárgyak legjavát tárja a látogatók elé. Minden darabja egyedi és kézzel készült. Hol a kiöntőjük, hol a fülük, hol az alakjuk, de gyakran a külső mázuk színárnyalata is különbözik egymástól. Annyit mindnyájan megállapítottunk, hogy Winkler Barnabás rózsaszínű Zsolnay kerámiagyűjteménye méltó párja Gyugyi László A Zsolnay aranykora című kiállításának.

Jó lett volna még megtapasztalni az étterem finomságait, meg a családi mauzóleumot, de kifutottunk az időből – ha legközelebb jövünk, több időt kell szánni a negyedre, amely park, kirándulóhely, ipari műemlék és még sok minden együtt.

Azt, hogy a 40-es busz visz vissza a vasútállomásra (Főpályaudvarra) a hátsó kijárathoz közeli megállóból, végül kiderítettem, de ki lehetne írva mindez angolul – egy külhoni turista azt a szót nem tudja se kiejteni, se okostelefonon kiböngészni, hogy a Főpályaudvar vajon azonos-e a railway station szóval.

MÁV és környéke

Végül szerencsésen vissza értünk Budapestre. Arról már nem a szépséges városukra méltán büszke pécsiek tehetnek, hogy visszafelé a háromórás úton a nagy melegben kicsit lepetten konstatálták stockholmi vendégeink, hogy nem lehet venni a vonaton üdítőt, ásványvizet, kávét – nincs étkezőkocsi, de mozgó büfés sem.

De ez már egy másik cikk témája lehetne.

Írta: Dr. Elek Lenke

Fotó: Judit Dagvall