Fotó: Elek Lenke

Múzeumban dolgozni jó lehet – ezt a következtetést vontam le, amikor legutóbbi svédországi utamon meglátogattam számos köz- és magángyűjteményt, valamint királyi kastélyt, amelyek kincsekben szintén gazdagok. A látogatókkal kapcsolatot tartó dolgozók többnyire diplomásak, elegánsan öltözöttek, mosolyognak, látszik rajtuk, szeretik a munkahelyüket, és megbecsülik őket.

Nem, mindez nem a fizetés nagyságától függ. Semmivel sem keresnek többet, vagy kevesebbet az itt dolgozók, mint bármelyik svéd vállalatnál vagy közintézménynél. Ám ez az életszemlélet és attitűd itt természetes. Ha valaki undok a kollégáival, a látogatókkal (ügyfelekkel), és nem szereti a munkáját, akkor elbúcsúznak tőle. A dolog ennyire egyszerű. Ám ilyen „baki” ritkán szokott előfordulni.

Fotó: Elek Lenke

Megérteni a közelmúlt történelmét

Könnyű megőrizni régi tárgyakat ott, ahol több mint 200 éve nem volt háború – mondhatnánk. Igen, ezt tükrözi nemcsak az antikvitásboltok kínálata, de a múzeumok gazdagsága is. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne becsülnék itt meg régi és új tárgyaikat az emberek.

Csak Stockholmban 70 múzeum kínálatát ajánlja a városi turisztikai guide, akad tehát választék bőven. A régi évszázadok történelmét ugyanúgy meg lehet tekinteni, mint a közelmúltét: a Nordiska Museet egyik, nagy sikert aratott kiállítása a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek lakáskultúráját mutatta be, egy teljes lakást felépítve a múzeum földszintjén.

Egy külföldinek különösen érdekes volt megtapasztalni az IKEA-szemlélet általános svéd alapeszméjét, és sikerének eredőjét, azaz, hogy minden lakberendezési tárgy legyen praktikus, hosszú életű és illeszkedjen egymáshoz, például egy virágláda nagysága az erkély korlátjának szélességéhez. Mindez pedig megfizethető legyen a tömegek számára.

 Fotó: Elek Lenke

A hajsütővas is lehet érték

Ez csak egy apróság, de a modernkori svéd történelemben az egyik legfontosabb irányvonal az volt, hogy az 1900-as évek elejének szegénysége, néptömegeket nyomorító alkoholizmusa – amely abból is fakadt, hogy a munkabér egy részét olykor alkoholban fizették - eltűnjön, és az alapvető lakberendezési tárgyak mindenki által elérhető legyenek.

Hasonlóképpen nagy sikerű volt a fodrászat történetét bemutató kis tárlat, az ódon hajsütővasakkal, kencékkel, fésűkkel, tükrökkel és a kezdeti (még elég veszélyes) hajszárító masinákkal.

A mai gimnazistáknak ugyanannyira történelem egy pár évtizedes lakásbelső, mint azok a középkori tárgyak és illusztrációk, amelyeket Uppsalában, a híres egyetemi város helytörténeti múzeumában láttam. Itt általában nagy becsben tartják a helytörténeti gyűjteményeket, mert segítenek a településhez való kötődésben, és programot nyújtanak az ide látogató turistáknak, valamint a diákcsoportoknak. Ezért is született meg talán éppen Svédországban a skanzen fogalma - maga a szó is svéd – ami aztán világszerte elterjedt fogalommá vált.

 Fotó: Elek Lenke

Alfred Nobeltól az ABBA-ig

Nehéz kiemelni bármelyiket is a stockholmi közgyűjtemények és kiállítóhelyek közül. Természetesen a Nobel-múzeum a leghíresebb, amelyet szinte kötelező meglátogatni.

A legtöbb turista azonban a pár éve megnyílt és azóta már kibővített ABBA múzeumra kíváncsi. 

A Stockholm szívében lévő nagy városi parkban, a Djurgardenben lévő múzeumban a világ egyik legnépszerűbb popzenei együttesének tagjai, Agnetha, Anni-Frid, Björn és Benny régi színpadi ruhái, hangszerei, hajdani koncertplakátjai kapnak helyet. De nemcsak az együttes relikviáira építenek, hanem egy több évtizedet átfogó, pop- és beattörténeti panorámát nyújtanak. Meghallgathatók az elmúlt évtizedek nagy slágerei, beleértve a svédek által kedvelt eurovíziós fesztiváldalokat is.

Az intézmény természetesen interaktív, ahogyan ma egy múzeumnak illik: a holografikus-három dimenziós, bábszerűen kivitelezett „énekesek” mellé fel lehet menni a színpadra és „velük” együtt, mikrofonba hangicsálni. Ha nincs vállalkozó kedvű jelentkező, akkor a múzeum dolgozói közül áll be valaki ötödiknek, hogy kedvet csináljon a produkcióhoz. Az épületben szórakoztató szerepet kap a múzeumshop, a terasz és a kávézó. Már az első évben meghaladta a látogatók száma a félmilliót, akik között nagy számban voltak oroszok és japánok.

Fotó: Nobel Media AB 2018. / Alexander Mahmoud.

Lennart Nilsson világhírű babái

Az egyik kedvencem a Fotografiska, amely pár éve nyílt. A megnyitáskor a világ egyik leghíresebb élő fotóművésze, az amerikai Annie Leibovitz műveiből láthattak a nézők tárlatot. De az állandógyűjteményben szerepelnek még az ausztrál Vee Speers, az amerikai Joel-Peter Witkin, valamint a 90 éves svéd Lennart Nilsson alkotásai.

Lennart Nilsson a világ egyik leghíresebb fotográfusa. Ő volt az első, aki különleges technikával készített képsorozatokat az embriókról. Ezek a képek először mutatták meg, hogyan néznek ki a még meg nem született emberek, milyen gesztusaik vannak, hogy szopják az ujjukat az anyaméhben a pár hónapos babák, miképpen alszanak és mosolyognak. A stockholmi fotóművészeti múzeumot egy testvérpár, Per és Jan Broman alapította.  Per Broman maga is fotóművész.

A múzeum oktatási részlegében, a Fotóművészeti Akadémiában tanfolyamokat tartanak amatőrök, kezdők és haladók számára. Ki lehet bérelni egyes helyiségeit koncertek és konferenciák részére is.

Tánc és porcelán

A Táncmúzeum ugyancsak nagyon népszerű. Az egyik legforgalmasabb belvárosi utcában, a Drottninggatanon lévő épületben, a világ szinte minden híres táncosáról láthatók fotók, tárgyi emlékek, dokumentumok, jelmezek, tánccipők. A kávézójába és az üzletébe azok is szívesen ellátogatnak, akik már látták az aktuális kiállítást, de bejönnek nézelődni. Az üzletben a tánccal összefüggő ízléses, esztétikus tárgyak kaphatók, a képeslapoktól a selyemsálakig. (Nem Isadora Duncan halálára célozva, akit, mint tudjuk, egy sál fojtott meg.)

A Gustavsberg-ben lévő porcelánmúzeum egy hajdan híres és jelentős mennyiségű porcelánt gyártó üzemben kapott helyet, Stockholm egyik külső kerületében, Nackában. A múzeumot körbeveszik a híres designboltok, lehet itt vásárolni Orrefors és Iittala tárgyakat is. A komplexum étteremmel, parkkal, saját hajókikötővel egészül ki. Népszerű családi kirándulási célpont ez hétvégeken.

 Fotó: Elek Lenke

Tulajdonforma és pénzügyi háttér

 A svéd múzeumi választék igen széles, tulajdonforma szempontjából is. Léteznek állami, megyei, magán, egyetemi, vállalati, valamint a királyi családhoz és udvartartáshoz tartozó intézmények. Ami az állami működtetést illeti, többnyire országos, megyei, vagy városi fennhatóságú múzeumokban tekinthetjük meg a svéd múlt (és jelen) kincseit.

Az adóból származott bevételt elosztják központi állami és területi részekre, ebből finanszírozzák a különböző múzeumokat is. A királyi udvartartás – akárcsak Angliában – jelentős állami hozzájárulást élvez, amelynek egy részét a régi kastélyokra és az azokban levő gyűjtemények fenntartására fordítják. Közigazgatásilag az állami múzeumok a kulturális minisztériumhoz tartoznak 

A stockholmi nemzeti múzeum szintén meghatározott állami költségvetésből gazdálkodik, a többi pénzt a belépőkből, pedagógiai és művészeti programok, különféle kurzusok rendezéséből, gyermekfoglalkozások és a csoportos tárlatvezetések bevételeiből, valamint a múzeumshopok forgalmából teremtik elő. A szponzorok körülbelül öt százalékát finanszírozzák a legtekintélyesebb svéd múzeum fenntartási költségeinek. Anyagilag segíti a működtetést egy tekintélyes baráti társaság is. Tehetős magán emberek, családok is hagynak pénzt – például a végrendeletükben - e patinás intézményre, vagy még életükben anyagilag is támogatják. Ebből a megbízottak új képeket és művészeti tárgyakat vásárolnak, gazdagítva ezzel a közgyűjteményt.

(Jellemző a svéd átláthatósági viszonyokra, hogy ezek a számok, adatok nyilvánosak mindenki számára. Ahogy az is megtudható mindenkiről, hogy mondjuk tavaly mennyi adót fizetett…)

Állami múzeum egyebek között a Moderna museet, a Historiska museet és a Medelhavsmuseet. A Nordiska museet egy állami alapítványé. De léteznek állami egyetemi és   főiskolai működtetésűek is, például az uppsalai Linné múzeum.

A tartományokhoz (landsting) tartoznak elsősorban azok, amelyek az adott régió történelmét, közelmúltját szeretnék megismertetni a látogatókkal. Ők is jelentős központi támogatást kapnak. Ezek közül az egyik leglátogatottabb az uppsalai. Mivel a világ egyik leghíresebb egyetemi városáról van szó, nagyon sok a külföldről érkező diák, így ez az intézmény voltaképpen a nagyvilággal ismerteti meg ezt a többszáz éves települést és környékét.  

Az állami múzeumok az utóbbi tíz évben egyre népszerűbbek lettek, és mind korszerűbb módon menedzselik azokat. Ugyanakkor egyre több a sikeres és híres magánmúzeum is, amelyeket különböző befektetői csoportok és alapítványok üzemeltetnek. Ilyen például a Fotografiska, az Abba Museet, és a Sven-Harrys Konstmuseum is.

A múzeumok nagyon fontos része a butik, és a kávézó nívós működtetése is. Egy érdekes kínálatú üzlet és egy poénos, nívós büfé, netán étterem – olykor mesterszakácsokkal és élő zenével! - része a hely imázsának, növeli annak népszerűségét, és a belépőjegyek számát is.

 Fotó: Elek Lenke

A három torony és a három korona

Ahogyan más királyságokban, így Svédországban is, a hajdani kastélyok jó része ma látogatható, jelentős értékű gyűjteménnyel. A leghíresebb a stockholmi belvárosi királyi palota, amelynek helyén a középkorban egy erődítmény állt. Ezt Birger Jarl építette a 13. században, azért, hogy az édes-sós vizű Mälaren-tavat megvédje a Balti-tenger felől jövő támadásoktól. Az erőd palotává nőtte ki magát. A három tornya után Tre Kronor-nak (Három Korona) nevezték. Azóta is a három korona a jelképe az országnak és számtalan tárgyon, szuveníren szerepel.

Az évszázadok során a palota számos viszontagságon ment át, leégett, újjá építették, bővítették, modernizálták, mindig az adott kor igényeinek megfelelően. A kis dombon emelkedő hatalmas komplexumnak ma 609 szobája van. Itt található a Livrustkammaren, amelyben a régi fegyverek és egyenruhák találhatók, valamint III. Gusztáv antikvitás múzeuma, amely különösen figyelemreméltó. Szinte mindenki lefényképezi a látványos őrségváltást. A daliás palotaőröket a svéd katonaságból toborozzák.

Empire szépségek

Aki Svédországban jár, feltétlenül érdemes megnéznie a rosersbergi kastélyt, azaz a Rosersbergs slott-ot. A svéd királyi paloták egyik legszebbike a fővárostól északra, a  Mälaren-tó partján terül el. Az akkor reneszánsz, ma klasszicista stílusú palotában működő múzeum büszkesége a XIII. Károly és XIV. Károly János svéd királyok időszakából jó állapotban fennmaradt, főleg empire stílusú berendezés. 1774-ben Károly herceg feleségül vette Hedvig Elisabeth Charlotta hercegnőt, aki nagy hatással volt a belső berendezés kialakítására. A kastély jelenlegi muzeális belső terei nagyrészt ennek a korszaknak az emlékét őrzik.

XIII. Károly nagy érdeklődést tanúsított a művészetek és a könyvek iránt. Hálószobájából csigalépcső vezetett gazdag – mintegy 6000 kötetet tartalmazó – könyvtárába, aminek elegáns, de a kor cikornyás-díszes stílusához képest egyszerű berendezése ma is megtekinthető. Az épület későbbi felújítása Gustaf Sillén, a kor neves svéd építészének irányítása alatt folytatódott. A mai is látható külső az 1800-as évek elején alakult ki.

 Fotó: Kungl. Hovstaterna / Alexis Daflos

A fázós francia király esete

A király1818-ban a francia Bernadotte marsallból lett XIV. Károly János svéd király vette át a palotát. A király hálószobájába két kandallót is elhelyeztek, az ágytól jobbra és balra, amelyek feladata volt az állandó 24 fokos meleg biztosítása, mert francia létére nehezen viselte az északi hideget. Nem is sokat tartózkodott itt, a felesége, Dezideráta is csak nyáron utazott fel északra. A termek jelenleg is a korabeli állapotban tekinthetők meg. A kastély később fokozatosan elvesztette népszerűségét az udvarban. Jelenleg királyi tulajdonú, de múzeumi kezelésben van.

A kastélyok legtöbbjét ma is évente párszor meglátogatják a királyi család tagjai. Ez növeli népszerűségüket, és emeli a fenntartók, a működtetők felelősségét. A tárlatok olykor ma is kötődnek a királyi család legifjabb tagjaihoz: legutóbbi ott jártamkor a bájos Estelle királykisasszonyról rendeztek kiállítást…

Írta: Elek Lenke