Szerző: Szalay Attila

Fehér Szalag - Izsák Szabolcs Emlékverseny

A korábbi évek sikerei alapján ismét megrendezték 2023 második félévének első napján a Fehérszalag Vitorlásversenyt a Balatonon, ahol ezúttal rekordot állíthattunk fel a több mint 300 indulóval. A Balatonfüred-Balatonkenese-Siófok-Tihany-Balatonfüred útvonalon haladó futam a Kékszalag Fesztiválhoz kapcsolódó egyik rendezvény, melyet gyakran bemelegítő vagy felkészülő szakaszként is emlegetnek. Ezen összejövetelen  a versenyzők kipróbálhatják magukat és felszerelésüket a Balaton keleti medencéjében, mielőtt nekivágnának a tó megkerülésének. E verseny kapcsán kedvcsinálóként kissé nosztalgiázunk is, reméljük a téma iránt érdeklődők örömére is...

A rendkívül látványos eseményt egyébként évente egyszer bárki nyomon követheti a partról vagy az érintett kikötőkből. A Balaton vizén suhanó vitorlások serege egészen egyedülálló látvánnyal kápráztathatja el a közönséget. Ráadásul ez az egyik legnépszerűbb nagyhajós túraverseny a Balaton keleti medencéjében, amelyre általában mintegy 300 hajó nevezését várja a rendezőség - mintegy ezer versenyzővel karöltve.

Pontosabban a Fehér Szalag GeneralCom Nagydíjról és ezzel párhuzamosan a klasszikusok versenyére, a  Classic Round Futam – 26. Izsák Szabolcs Emlékversenyről van szó. Másnap volt a gyerekek Kékszalagja (Kékpántlika), s július 6-án pedig Európa leghosszabb és legrégebbi tókerülő versenye, az 55. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj.

Nagy valószínűséggel állítható, hogy a sportbarátok zöme szereti a kihívásokat. Igy van ez e sorok írójával is, amikor némi vitorlázás múlttal megfogadtam - egy mondhatni véletlen lehetőség kapcsán - a versenyzésbe is úgymond belekóstolgatok.

 Nos, előzetesként annyit, hogy anno még egyetemista korszakomban sikerült megszereznem a komplex vízijártassági jogosítványt az egyik legváltozatosabb széljárású keszthelyi térségben. Nevezetesen nemcsak a kis hajókra, hanem a nagyobb vitorlás felületet képviselő kategóriában és a motorcsónak vezetésére alkalmas okmányokat szereztem meg elméleti és gyakorlati vizsgákkal. Mindezt akkoriban túrázásra használtam az úgynevezett kajütős hajókkal, amelyben olykor hat nyolc fővel tölthettünk el olykor nehéz éjszakákat. Merthogy ezek a Balatont körbejáró kirándulások azért nem mindig voltak veszélytelenek. Ugyanis – például rögtön az első önálló kapitányságommal - a déli parton egy tőke súlyos úgynevezett aluvittal (Praxi vagy Bulek nevet viselő hajóval) zátonyra is futottam. Ennek a homokdűnéről történő levontatása külön misét is megérne, miként egyszer a Balaton közepén ugyan túlélt túránk is – harmadmagammal két évfolyamtársam társaságában. Ez utóbbi több órás félelmetes és felejthetetlen küzdelemmel párosult egy hirtelen jött vihar (bőven erős hatos szélerősségben) miatt - a nagy vitorla kötélzetének elszakadása kapcsán. Szerencsére erről találtam is bizonyítékot az archívumomban.

Visszatérve a felvezetésre: a 60-as éveimet taposva debütálhattam személyesen megtapasztalni a versenyzés élményét. Méghozzá a hazai vitorlázás egyik legrangosabb sportolójának jóvoltából, jelesül Király Zsolt (Raffica) legénységének sorában sikerült részt vennem vendégként avagy töltelékként. Egyébként az évzáró rendezvényen ráadásul elsőként érkeztünk célba abszolút győztesként. Amúgy Zsolti csapata jelenleg is (az említett hajóval), az olasz Garda tavi megmérettetéseken jelentős nemzetközi sikerekkel büszkélkedhet.

„Ha lúd, legyen kövér”- gondoltam akkor, amikor az elmúlt esztendőben egy közös síelés alkalmával Wossala  György olimpikon barátom meghívott a fehér szalagra. Tavaly a mintegy 70 km-es táv utolsó kilométeréig szinte végig egymás mellett haladtunk a győztessel, Ám az orrvitorla kötélzete akkor nagy hirtelenséggel illetve váratlanul megadta magát. A  provizórikus javítás végül is azért elegendő volt az ezüstéremre,  de Gyuri akkor azzal biztatott, hogy  az idén majd meglesz az arany is. Megjegyzem, hogy a témában ikonnak számító szaktekintély bejárta a világot szaktudásának köszönhetően.

A hazai vizeken maradva: ezt a tavalyi küzdelmet az alig több mint 3 órás idővel Wossala  rekordnak minősítette a viharos időjárásnak köszönhetően. Ugyanis volt az életében arra  példa,  hogy ugyanezen a távon csaknem tíz órát kellett eltölteni mini csapatával. Tudni illik,  hogy a cirkálók előnye csak erősebb szélben tud kibontakozni az egyéb típusú hajóosztályos sokkal szemben.

Nos, elérkezett 2023 második félévnek első napja! Természetesen nagy reményekkel felvértezve készültem a szombati napra. A Balatonalmádi Yacht Klub kikötőjéből korán reggel indultunk át Balatonfüredre, a 9 órakor indítandó helyszínre. Rosszul indult a napunk a szélcsendes idő miatt, ezért szükség volt az 5 LE-s segédmotorra. Nagyjából egy óra után megérkeztünk a startvonalhoz, ahol egyre nagyobb volt a tumultus,  miként az másutt is (a bicikli vagy autó versenyeken) szokott az lenni. Paramétereink: Kékmadár néven startoltunk, Wossala György olimpikon kormányossal az élen, a Cirkáló-30 hajóosztályban (7-es számmal), a Tecon Vitorlás Sportegyesület berkeiben.

Egyébiránt viszonylag jól sikeredett a helyezkedésünk a gyengének minősíthető szélben, s eltérő taktikákkal szembesülve vettük az irányt az első célunkhoz Balatonkenesére. Úgy dél körül kapitányunk váratlan bejelentésre kényszerült gerincsérvére hivatkozva, így az egészségügyi állapota nem tette lehetővé az akár tíz órányi készenlétet a verseny folytatására.  Szomorúan fordultunk vissza az eredeti kikötünk irányába a kenesei öbölből, de még jóval az első fordulópont előtt. Ekkor a műszerünk csaknem nullás szélerősséget jelzett, ezért újra elő kellett venni a motort,  miközben a vitorlák is nyugovóra térhettek.

A lényeg: úgy értünk vissza, hogy már a következő fehér szalagra gondolva latolgattuk az esélyeinket. Mivel a szóban forgó hajóosztályban legutóbb a Wossala Team volt az összesített futamok magyar bajnoka,  így ezért abban bizakodhatom, hogy harmadjára jövőre össze kell jönni a beígért aranynak számomra is. Merthogy ez a célkitűzés méltán motiválja az ilyetén amatőröket is a következő esztendőre…