Szerző/Fotó: Kőhalmi Dezső

Kabdebo-Ladik Lídia a Cegléd Városi Könyvtár vezetője köszöntötte október 3-án - a félszázadnyi emberrel zsúfolásig megtelt olvasóteremben - az Országos Könyvtári Napok helybéli rendezvénysorozatának első előadóját, Lajos Mary Arany kézmű díjas cukrászt, a helybéli Békebeli Cukrászat vezetőjét.  A diavetítéssel, könyvekkel, csokoládébab gyümölccsel, fekete-, fehér-, és tejcsokoládébemutatóval, valamint narancsos-mandulás bonbonkóstolóval színesített előadás címe: Ceglédtől Chicagóig, Kérszigeti Dékány Mihály, a ceglédi bonbonkirály vadregényes története.

A laza, könnyed eleganciával előadott, más előadók, műsorszerkesztők számára példamutató, beszélgetéssel együtt egy és negyedórás program megismertetett bennünket a ceglédi születésű, komoly birtokait már elvesztett, nemesi családból származó világhírű bonbonkirály életével, akinek emlékét márványtábla őrzi, a Békebeli Cukrászat homlokzatán.

A fiatalon pályát módosító előadó több európai országban folyatott cukrász és csokoládémesteri tanulmányai során a Csokoládé Világszövetség egyik belga tagjától hallott először a világon egyedülállóként 17 cukrászverseny aranyérmét megszerző „Herr Dekanyról”.  Aki 1870-ben született Cegléden. Mihálynak már az édesapja is a szakmából nősült: az 1840-ben alapított gyulai Reinhardt cukrászdát hírnevessé tevő családból származó Reinhardt Rózát vette feleségül. Igazi dinasztiáról van tehát szó: a családban kilencen űzték ezt a mesterséget, köztük a leghíresebb Reinhardt Ferenc, korának egyik legügyesebb mestere volt, aki Károly Lajos bajor herceg kamarai cukrásza volt Münchenben.  

Kérszigeti Dékány Mihály a szakma elsajátítása után két és fél évig, a híres fővárosi csokoládémester Gerbaud Emil manufaktúrájában dolgozott, akinek helyettese lett. Ám világot akart látni, ezért Németországba, onnan Svájcba, majd Franciaországba ment, majd az oroszországi Szentpétervárra.  Ahol a cári család vérzékeny kisfia számára is készített bonbont.  II. Miklós cár kedvenc cukrásza lett. Később Moszkvába került a világhírű Einem csokoládégyárhoz, ahol részlegvezetővé nevezték ki. Az Einemnek – amely később Krasznij Oktyabr néven a Szovjetunió legpatinásabb csokoládégyára lett – akkor 4000 munkása volt, közülük Dékány 164-nek volt a főnöke. A világháború kitörésekor Szibériába internálják, csupán azért, mert egy Oroszországgal hadban álló nemzet állampolgára. Fiatal és erős szervezete kibírta a szörnyű orenburgi éveket, és a háború után szerencsére szabadon engedték.

Ismét Gerbaudéknál dolgozott, de a két dudás nem jött ki egy csárdában, s 1921-ben kihajózott Amerikába. 1923-ban, egy nemzetközi versenyen, a Grand Central Palace-ban a zsűri tagjai neki ítélik az első díjat. A New York Herald Tribune cikkírója elnevezi King of Candymakersnek, azaz a bonbonkészítők királyának. Ebből az alkalomból Finta Sándor New York-i magyar szobrász ércplakettet készít Dékányról, amelynek eredetijét a Halhatatlanok Múzeumában helyezték el. New Yorkban bonbonjait szép szalonok pompás vitrinjeiben, gyönyörű csomagolásban kínálta. Felkapott emberré vált, valóságos self made man-ként, vagyis celebként gyakran írtak róla az újságok. 1931-ben a Budapesti Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete megalakulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségekre hazahívták. Korábbi nagy szerelme Kűry Klára az öregedő 60 éves operetténekesnő kikosarazta, mert állítólag a rossz banki befektetései miatt csődbe ment. Visszautazott New Yorkba, és ezután keveset hallottak itthon felőle. A Chicago Daily Tribune emlékezett meg néhány sorban kinti házasságáról, 1936-ban bekövetkezett haláláról.

1931-ben a tekintélyes magyar cukrászmester, Hauer Mihály írta róla egyik szakmai cikkében: „Ceglédtől New Yorkig olyan karriert futott be, amilyen párját ritkítja, és olyan dicsőséget szerzett mindenütt a magyar névnek, mint amilyennel kevés magyar dicsekedhet.” Receptek, technológiai leírások nem maradtak utána. Talán, ha kutatna valaki a cári kor iratai között…