Szerző: Vereb István

Fotó: Fehér János

Rendhagyó helyszínen, az Avasi kilátóban mutatták be Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye székhelyének turisztikai bibliáját, Bózsó Gyula .Miskolc (pont Miskolc) című kötetét. A 272 oldalas, gazdagon illusztrált kiadvány arra vállalkozik, hogy segít eligazodni a nagyváros jelenében és múltjában. Feltérképezi azokat a helyeket, amiket minden miskolci ismer, és minden ide látogatónak meg kell(ene) ismernie. Végigkalauzolja az olvasót az élményekből soha ki nem fogyó településen, és bemutatja Miskolc igazi arcát, sőt azt is, ami mögötte van.

A könyvbemutatón részt vett Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere is. A kiadványt méltatva úgy fogalmazott: két dolgot kell ebben a városban egyensúlyba hozni az elkövetkezendő időszakban. Egyrészt azokat a lehetőségeinket és csodákat, amiket a Bükktől kapunk. Másrészt, azokat a plusz innovációkat, amiket ez a század ad, hogy itt tudjuk tartani a fiatalokat, hogy ők is elhiggyék, hogy ez a világ egyik legjobb városa. A polgármester elsősorban a miskolciak figyelmébe ajánlotta a könyvet: nézzék meg, olvassák el, lapozzák át és döntsenek a város mellett a helyiek és azok a fiatalok, akikre nagyon nagy szükség van az elkövetkezendő évtizedekben.

Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Széchenyi István szavai benne vannak a könyvben. Széchenyi egy helyen arról beszélt, hogy milyen hihetetlen büszkeséggel tölti el, hogy 1823-ban Miskolcon megépülhetett az első magyar nyelven játszó kőszínház. A könyvből elsősorban sok száz év büszkesége köszönhet vissza ránk – fogalmazott Béres Attila.

Ha egy tégla építhet várost, akkor egy könyv is teremthet kultúrát – vallja Bózsó Gyula, az ÉSZAKERDŐ Zrt. műszaki osztályvezetője, akinek a .Miskolc már a negyedik kötete. Az ő nevéhez fűződnek Az ERDŐ finom, az I love Bükk és az Ehető Erdő című kiadványok is.

Bózsó Gyula azt kérte, hogy legyen szimbiózis a miskolci polgárok és a város között. Reméli, hogy ez a könyv, ami 6 témakörben dolgoz fel több mint 70 attrakciót, inspirálhatja nem csak a miskolciakat, hanem a városba látogatókat is, hogy milyen értékeket érdemes megnézni a vármegyeszékhelyen. A kiadvány egy turisztikai sorvezető, egy turisztikai iránytű. A szerző abban bízik, hogy egyfajta trezorként őrzi meg a jelenkort a könyv. Ha valaki bármikor megnézi, képet kap arról, hogy milyen volt a miskolci életérzés, milyen volt élni ebben a városban.