A Holsten-kapu, Lübeck emblematikus építménye

Az észak-németországi vöröstégla-gótika ékköveinek számítanak az óvárosi sziget épületei Lübeckben. Már a középkor óta hét templomtorony körvonalai rajzolódnak a Hanza-város sziluettjén. Lübeck a marcipán városaként is híres, az irodalomtörténetbe pedig Thomas Mann nagyregénye, a Buddenbrook-ház által vonult be.

A Hanzamúzeum egy éve a világ legnagyobb Hanza-korszakkal foglalkozó intézménye

Lübeck nevéről az ember a Hanza-szövetségre asszociál. Az észak-német város a kelet-nyugati kereskedelmi útvonal központja volt. Fénykorában Németországtól Észtországig 220 város is tagja volt a 11-12. században alakult kereskedelmi szövetségnek. A tanácskozásokat a székhelyükön, Lübeckben tartották, s itt dolgozták ki törvényeiket. 1669-ben itt került sor az utolsó ülésre is. Hamburg, Bréma, Köln és seregnyi német város mellett a majd félezer évig működő, Észak-Európa gazdaságát meghatározó szövetséghez tartozott Gdansk (Danzig), Riga, Tallinn…

Az Európai Hanzamúzeum egy éve, május 30-án nyitotta meg kapuit, s vált azonnal a világ legnagyobb Hanza-korszakkal foglalkozó intézményévé. A múzeum a legmodernebb technika segítségével mutatja be a legrégebbi tárgyakat, informatív és lenyűgöző képet ad a Hanza világáról, melynek hatása még ma is érződik a térségben. Novgorod, Lübeck, Bruges, Bergen és London mind különálló korszakát fémjelzik a Hanza-múltnak.

  A hajóstársaság házában is igazi kulináris élményben lehet részünk

A szupermodern interaktív kiállítás a kezdetektől a fénykoron át a hanyatlás időszakáig láttatja a szövetség történetét. Ugyanakkor kitér a napjainkban létező hatásaira, a legendákra, s magáról a kontinens történetének jelentős összefüggéseiről is kapunk élményszerű képet. Miként lett egy kereskedőket tömörítő szövetségből Észak-Európa városait összefogó, óriási hatalmat koncentráló hálózat? Hogyan működött, mi okozta a hanyatlását, és mi a szerepe napjainkban? Az intézmény a lübecki óvárosban kapott helyet, közvetlenül a Várkapu (Burgtor) szomszédságában, a Trave kikötő fölé magasodva.

(1980-ban a holland Zwolle település újraalakította az egykori Hanza-városok Szövetségét, melyben 16 észak-európai ország 183 városa lett tag, természetesen Lübeck, az egykori „Hanza-királynő” sem maradhatott ki ebből. A cím elsősorban a múlt szellemének életfilozófiai és kulturális vállalását jelenti, s nem véletlen, hogy Lübeck saját neve előtt állandó jelzőként használja a „Hansestadt” titulust.)

  A városháza, a német világi műemlékek egyik legszebbike

1987-ben Lübeck a Világörökség része lett. Elsőként Észak-Európában a komplett óváros megkapta az UNESCO-minősítést. Pedig 1942 virágvasárnapján az első brit légitámadás borzalmas pusztítást okozott. Leégett három templom és az óváros egy része is. Ugyanakkor a városnak szerencséje is volt a szerencsétlenségben, hiszen az óváros háromnegyed része átvészelte ezt a napot, s később a Nemzetközi Vöröskereszt kikötőjeként az újabb támadásokkal szemben tabunak számított. A romok helyreállításának, a restaurálásoknak köszönhetően ma újra a legkedveltebb észak-németországi turisztikai célpontok közé tartozik Schleswig-Holstein tartomány (Kielt követően) második városa.

A St. Marien-templom Németország harmadik legnagyobb temploma, a legmagasabb vöröstégla boltozattal a világon. Mintaképül szolgált a Keleti-tenger térségének backstein templomai számára. Orgonája a világ egyik legnagyobbika. A háromhajós Dóm Lübeck legrégibb épületei közé tartozik – két 120 méteres toronnyal. Érdemes felkeresni a Petri-templomot is, amely a 14. században épült, az 1942-es bombázáskor teljesen kiégett, de helyreállították. 108 méter magasan lévő tornyába ma lifttel juthatunk fel az 50 méter széles kilátóteraszra, s sokak szerint innen nyílik a legszebb kilátás a városra. Közel a templomhoz van a Városháza sötét téglából épült, tornyocskákkal, balkonokkal díszített épülete, amely ma is a szenátus otthona. Itt szintén érdemes elidőzni, hiszen egyes útikönyvek a német világi műemlékek legszebbikének mondják. A Holsten-kapu – a város világhírű szimbóluma, valaha védőbástya volt három és fél méteres vastag falakkal, ágyúállásokkal védte Lübecket. Most a hajózás és a tengeri kereskedelem történetét bemutató múzeumnak ad otthont. A másik megmaradt város kapu a már emlegetett Burgtor.

                                A Buddenbrook-ház homlokzata

A város három Nobel-díjasának egyaránt van külön múzeuma. Thomas Mann a Buddenbrook-ház című regényének 2008-as megfilmesítéséből felismerhetjük a Mengstraße 4. számú épület homlokzatát, ám a belső jelenetek forgatása nem itt történt. Ebben a házban lakott egykoron a Mann család. Thomas és Heinrich – a két későbbi híres írótestvérpár – nagyapja vásárolta meg 1842-ben, s éltek ott a családi cég bukásáig. 1942-ben a ház késő barokk homlokzatát is érte a bombatámadás. Majd csak 1993-ban vásárolta meg Lübeck városa, s a felújítás után hozta létre 2000-re a világ egyik legkülönlegesebb irodalmi múzeumát. „Mannék – egy írócsalád története” és „A Buddenbrook ház – egy század regénye” címmel létesült a két állandó kiállítás. A múzeumban a témában jártas munkatársak folyamatosan az érkezők rendelkezésére állnak, így az embernek módja van saját kérdéseit is feltenni.

A másik irodalmi Nobel-díjas szerző, Günther Grass házának érdekessége, hogy a sokoldalú művész (grafikus, festő és szobrász is volt) teljes életművébe enged bepillantást. A béke Nobel-díjas szociáldemokrata politikus, Willy Brandt élettörténetének interaktív kiállítása elsősorban az ifjú korosztálynak nyújt izgalmas programot.

  Egy kis pihenő a marcipánvárosban

De nem feledkezhetünk meg a „marcipánváros” címről sem. Már 1530-ban emlegették a mandulából, cukorból, varázslatos hozzávalókból (A pontos recept persze ma is hétpecsétes titok!) készült különleges édességet, mely a 19. században indult világhódító útjára. Ma a marcipánt Lübeck legédesebb nagyköveteként emlegetik. A patinás Café Niedereggerben egy csésze marcipán cappuccino egy szelet eredeti diótortával kulináris emlékként marad meg a betérőknek. Vendéglőkből is van bő választék. Kihagyhatatlan élmény a Hajóstársaságok házának reneszánsz vöröstégla épületében vacsorázni, ahol fejünk fölött kifüggesztett hajómodellek emlékeztetnek arra, hogy ez a hely 1535 óta a tengerészek otthona.

A kikötő összeköti a térséget Skandináviával, Oroszországgal, a Baltikummal

Lübeck tengerhez való kötődését a Trave folyó jelenti, mely az óvárostól 17 km-re ömlik a Keleti-tengerbe. Itt található a Lübeckhez tartozó Travemünde nyílt tengeri kikötője. A térség ipari fejlődését az Elba-csatorna megépítése is kedvezően befolyásolta, s ismét felerősítette kereskedőváros jellegét. Skandináviával, Oroszországgal, a Baltikummal közvetlenül kötik össze a hajó- és kompjáratok.

1802-ben alapították Travemünde strandját, s akkortól állt feje tetejére az élet a hagyományos halászfaluban. Már az első évben 3000 vendéget számláltak. 1824-ben befutott az első gőzhajó, később jött vonat is, majd automobilok, és olyan neveket jegyeztek fel az érkezők között, mint a nagy orosz írók: Turgenyev, Gogol vagy Dosztojevszkij. De járt erre a zeneszerző Richard Wagner vagy a festő Edward Munch. Franz Kafka pedig 1914 júliusában a következőket jegyezte fel naplójában: „Délután mezítlábos séta a tengerparti homokban. A rossz közérzet rendre el is múlt.” Tallózunk a később érkező világhírességek nevei között: Josephine Baker, Vico Torriani, Sophia Loren, Vittorio de Sica, Marlene Dietrich…

    A nyári melegben a Keleti-tenger friss vizében kellemes a fürdőzés Travemündénél

A travemündei strandmúzeumban több mint két évszázad fotóit nézegethetjük. De jól érezzük magunkat itt ma is. A strand is népszerű. Kicsit hidegebb a vize, mint a déli tengereknek, de a nyári melegben igazi felüdülést ad. A közelben 1961-ben felállított belnémet határt már 25 éve lebontották. Németország legrégibb, 1539-ben épített világítótornyából messzire ellátunk. S milyen természetesnek tűnik: ha kedvünk tartja, előttünk a végtelenség!

Írta: Dombrovszky Ádám

Fotók: germany.travel, luebeck-tourismus.de, Dombrovszky Ádám