Szerző: Szalay Attila

Veszprémtől mintegy húsz kilométernyire található az ezeréves múlttal büszkélkedhető kis város, Zirc. Bizonyára az olvasóink zöme abban a szerencsés helyzetben van, hogy már tiszteletét tehette a csodálatos járási székhelyen. Ezt feltételezve, egy négyfős tollforgatós baráti társaságnak szervezett tanulmányutat dr.Kölcsei Tamás júniusban, amely a feszített  program ellenére ragyogóan sikerült. Külön köszönet illeti Okolicsányi Zoltán profi fotóst, aki biztosította beszámolónkhoz az illusztrációkat…

Az apátsági udvaron Bernát atya ciszterci perjel  illetve a helyi  sajtó részéről  Kelemen Gábor  sajtóreferens és felelős szerkesztő fogadta a társaságot.  Veszprémből érkezve egy lelkes nyugdíjas hölgy,  dr.Ambrus Erzsébet (korábban lokálpatriótaként élt itt) úgymond idegenvezetőként  mutatta be a nevezetességeket. Nevezetesen: a Bakonyi Természettudományi  Múzeum, a Szécsényi Könyvtár, s a főtéri buszpályaudvar közelségében lévő Reguly Antal  Múzeum volt a szűkre szabott idő desztinációi, mivel a közismert Bazilika és hazánk második legnagyobb Arborétuma bizonyára eléggé ismert már.

A vonaton oda és vissza kellemes hangulatban beszélgettünk, egyikünknek sem jelentett fizikai fáradalmat az igen zsúfolt program és vonatozás – mesélte utólag a főszervező kolléga. Egyébiránt Tamás  büszkén tekinthet vissza arra,  hogy szervezői munkálkodásának megvolt a gyümölcse, hiszen a három TUK- os (Tudományos Újságírók Közössége) újságíró és az említett  meghívott barát egy tartalmas élménnyel gazdagodhatott.  Kedvét még az sem szegte önzetlen  kollégánknak, hogy a korábban bejelentkezett tucatnyi zsurnaliszta fele  végül  nem jelent  meg, hiába várták őket bizakodva…  

Nos, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül azért ízelítőül avagy emlékeztetőül  néhány informálissal szeretnénk megörökíteni a látottakat. Méghozzá a „három a magyar igazság” jegyében tekinthetünk be immáron a közös élményeinkbe.

A Bakonyi Természettudományi Múzeummal kezdve, amely  1972-ben, hazánk egyetlen vidéki természettudományi szakmúzeumaként jött létre Zircen. Első húsz évében a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kötelékébe tartozott, majd 20 év önállóság után, 2013-ban a Magyar Természettudományi Múzeum tagintézménye lett. Feladata a Bakony hegység természettudományos kutatása (földtan, őslénytan, növény- és állattan), a gyűjtött anyag őrzése, tudományos feldolgozása és bemutatása, a tudományos eredmények közzé tétele. Gyűjtőterülete a természetföldrajzi értelemben vett Bakony-vidék, így gyűjtéseit 5 megye területén végzi.

Létrejöttét az 1962-ben indult „A Bakony természeti képe” kutatóprogram alapozta meg. A több évtizedes kutatás és gyűjtés eredményeként összegyűlt tudás és gyűjteményi anyag tette lehetővé a Bakony természeti értékeit bemutató állandó kiállítás létrehozását, mely a zirci Ciszterci Apátság első emeletén található és több egységből áll.

„A Bakony természeti képe” kiállítás élethű diorámákkal mutatja be a Bakony különböző élőhely-típusainak növény- és állatvilágát. „A természet ékszerei” kiállításban a Bakony, Magyarország és a Kárpát-medence ásványai láthatók. A „Jégkorszaki óriások a Bakonyban” című tárlat fő szenzációja a Csajág határában megtalált két mamut csontváza. Múzeumunk 2006-ban ajándékozás útján jelentős trófeagyűjteményhez jutott. Ezekből az anyagokból jött létre a „dr. Bativai-Schüle Imre János trófeakiállítás”.

A kiállított élőlények nevei nem csak magyarul, hanem németül és angolul is szerepelnek.
Fennállása óta a természetrajzi tárlatokat több mint 3 millió hazai és külföldi látogató kereste fel.
A múzeum az állandó kiállítások mellett számos időszaki- és vándorkiállítást szervez, erdei iskolai és múzeumpedagógiai foglalkozásokat tart. Azonban a múzeum nem csak ismeretterjesztéssel foglalkozik, hanem kutatási és gyűjteményezési feladata is van. Ezek egyike a több mint félszáz éve működő Bakony-kutatás szakmai koordinálása. Az intézményben jelentősek a természetvédelmi célú kutatások, melyek elismeréseként az intézmény 2002-ben Pro Natura-díjban részesült.
A kutatások során elért eredmények részben az intézmény saját kiadványaiban látnak napvilágot. Az 1982-ben alapított Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményeiből (Folia Musei historico-naturalis Bakonyiensis) eddig 35 kötet jelent meg. A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei monográfia sorozatból pedig ez idáig 34 került kiadásra.
A múzeum jelentős, mintegy fél milliós gyűjteménnyel rendelkezik. A legnagyobb gyűjtemény a rovargyűjtemény, a legnagyobb múlttal pedig a geológiai gyűjtemény büszkélkedhet. Ezen kívül még sokrétű botanikai és zoológiai gyűjteményeket őrzünk raktárainkban. A kutatói munkát a múzeum 28 000 darabos szakkönyvtára segíti.

A múzeum erkölcsi és anyagi támogatásában nyújt kiemelkedő segítséget az 1987-ben létrejött, Herman Ottó-díjas közhasznú egyesület, a Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Köre. Az intézmény közművelődési és természetvédelmi munkáját több díjjal jutalmazták, 2009-ben a településért végzett tevékenységéért Zirc város oklevelét vehette át.

A második helyszín a Ciszterci Műemlékkönyvtár, az apátság épületének második emeletén található. Az első könyveket a 18. században az új alapítást végző heinrichaui szerzetesek hozták magukkal, mely állomány 1950-re 65 ezer kötetre duzzadt. A ciszterci rend egykori feloszlatását követően a könyvtár állami tulajdonba került, kezelésével a Nemzeti Könyvtárat bízták meg.
A gyűjtemény mára hetven ősnyomtatványt, több mint 300 antikvát tudhat magáénak, melyek közül sok egyedülálló Magyarországon. Az állomány tematikailag elsősorban teológiai témájú könyveket tartalmaz, ám találhatunk szakirodalmat a többi tudományterületről is. A könyvtár szakszerű idegenvezetéssel látogatható, melynek során a vendégek megismerkedhetnek a ciszterci gyűjtemény és a rend történetével, valamint megtekinthetnek egy könyvkiállítást, illetve megcsodálhatják az európai hírű – a Wilde testvérek keze munkáját dicsérő – intarziás berendezésű nagyteremet is.

A harmadik állomásunkat a rendzerváltás után 1992-ben alapították Zircen, jelesül a Reguly Antal Múzeumot és Népművészeti Alkotóházat a nemrég elhunyt Illés Ferenc alapításával. Az intézmény az 1766-ban épült barokk lakóházban, az úgynevezett Dubniczay-házban kapott helyet, amely védett műemlék. A Zirc főterén álló ingatlan a barokk főépület mellett kiszolgáló épületszárnyból és egy hatalmas udvarból áll. Jelenleg a barokk épület első emeletét és tetőterét, valamint a kiszolgáló szárny helyiségeit használja a múzeum.

A tematikus múzeumként működő intézmény tevékenysége Reguly Antal munkássága köré szerveződik, aminek fő elemei a magyar nyelv eredetének feltárása, a finnugor nyelveken beszélő népek kultúrájának, történelmének, néprajzának helyszíni vizsgálata és a magyar néprajz kutatása. A főépületben 2021 őszétől tekinthető meg a Regulyversum – mindent Regulyról címmel a névadó kutató életútját, kutatói pályáját bemutató új, állandó kiállítás.

A kiállítás Reguly életét egyetlen nagy utazásként mutatja be, hiszen a 19 éves, frissen végzett jogászhallgató rövid, nyugat-európai utazásából kerekedett ki északi kutatóútja, itthoni élete pedig – a palócok közé tett utazástól eltekintve – elsősorban Pesten telt, így munkássága valóban leírható egy utazással. Sőt, hogy irodalmi hasonlatot használjunk, egy „fejlődésregénnyel”. A nagy utazás alatt ugyanis az utazgató jogászból – rengeteg munka árán – elismert tudós lett. A kiállítás éppen az út alakulásának körülményeit, okait próbálja bemutatni: milyen háttérrel, milyen motivációval, milyen véletlenek, találkozások hatására, mennyi vívódással, gonddal és elszántsággal járta be Reguly ezt az utat. A kiállítás szövegezésében tág teret kapnak a Reguly-kéziratok, illetve a neki vagy róla írt levelek, amelyek apró részletei rávilágítanak a kalandos kutatóút hátterére is. A kiállítás anyagának gyöngyszemei a Reguly által gyűjtött tárgyak, de újabb kollekciók darabjai is kerültek a vitrinekbe részben a múzeum saját gyűjteményéből, részben a Göcseji Falumúzeum Finnugor Néprajzi Parkjának anyagából.

A Reguly életutat a kiállítás többféle módon mutatja be: az olvasni nem tudó kisgyermektől a tudományos érdeklődésű felnőtt látogatóig mindenki számára alakítottak ki tartalmakat: látványos grafikai és installációs elemeket, kézbe vehető játékokat, interaktív IT eszközöket és persze hosszabb magyarázó szövegeket is. A nyelvrokonságot bemutató teremben például az uráli (finnugor és szamojéd) nyelvekből hallgathatnak közös eredetű szavakat és példaszövegeket, vagy az Urál hegység dombortérképére vetített térképen követhetjük Reguly útját. Játékos feladatokon keresztül tehetjük próbára nyelvtanulási és térképezési adottságainkat azokon a problémákon keresztül, amelyekkel Reguly is találkozott: hogyan értsünk meg egy nyelvet szótár és nyelvtan nélkül? Hogyan rajzoljunk térképet műszerek nélkül, a lakosok elmondása alapján? Hogyan birkózzunk meg a zord természeti környezet kihívásaival?

Érdemes még megemlíteni az egyéb gyűjtemények mellett: 2014 őszén nyílt meg az intézmény látogatható raktára, amelyben a Múzeum helyi néprajzi anyaga – első sorban a bognár- és a kovácsmesterség szerszámai – láthatók, de ugyanitt található a grafikai gyűjtemény és a várostörténeti fotótár, amelyek digitális feldolgozásban tekinthetők meg.

Epilógus gyanánt újra szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fentiek csupán kedvcsinálónak számíthatnak, merthogy az itteni látnivalók – ráadásul nem indokolatlanul -  több napos kikapcsolódást is megérnek. Annál is inkább, mert jelenleg Veszprém (a Vármegye fellegvára) az Európa kulturális fővárosa címet viselheti, amelynek periférikusan Zirc is kissé részesévé válhatott…