Bazilika

Szerző/Fotók: MFL

Van abban valami kissé misztikus, ha az ember tizenöt méterrel a föld alatt, egy fa gyökereit látja, közvetlen közelről. Na ez történt velünk, Egerben, az érseki palota pincelabirintusában.

 Érseki palota

Remek vezetőnk osztott meg velünk érdekességeket erről a különös, eredetileg borospincének készült sokszáz méter hosszú labirintusról. Előbb persze, megnéztük az érsekség látogatók számára megnyitott termeit, a képeket, bútorokat, relikviákat, kincseket. És csak néztünk, és néztünk, miközben tárlatvezetőnk kedves mosollyal arcán mesélt, és mesélt, és mesélt. És, van itt Egerben egy hely, a Kopcsik Marcipánia, ahol csak azért nem fut össze a nyál az ember szájában, mert el sem tudja képzelni, hogy amit itt kiállítva lát, az festett cukormasszából készült. Minden.

 Marcipánia

Minaret és Miro-kép. Aztán a város egyik jelképévé vált magas építménye a minaret következett. A 98 lépcsőfok után, kilépve az erkélyre, az ember önkéntelenül belegondol: a müezzin naponta ötször jött fel ide, hogy az imára hívó szöveget elénekelje. És: nem lehetett kövér ember, mert a lépcsőjárat igencsak szűk. Végül, a Sportmúzeum. Na kérem, az itteni vezető mindent tud Eger sportéletének múltjáról és jelenéről, és persze, az olimpiák világáról, az 56-os olimpiai zászlóról, vagyis mindkettőről, mert kettő is volt akkor. A rengeteg érem és kupa láttán, önkéntelenül feljön az emberben: mennyi, de mennyi energia van ezek mögött az eredmények mögött, mennyi munka, mennyi szív, mennyi lélek. És ezek a helyszínek, csak ízelítők. Hol van még a vár, a fürdő…

 Érseki palota

De nem erről akartam írni. Az önök tudósítója, nem akar részletesen mesélni a látottakról. Mert ide el kell jönni annak, aki még nem járt Egerben. Aki meg járt már, annak feltétlenül vissza kell jönnie. Az Egri csillagok világának helyszínére, ahol a Dobó szobor láttán, az embernek Sinkovits Imre jut eszébe, ahol a minaret korlátjába kapaszkodva, az Eger körüli dombokat kémleli, hogy milyen reménytelenül nehezen védhető helyen épült is ez a vár, és hogy megvédték mégis. Mert másfajta lelke volt az egrieknek akkoriban, és megmaradt ez a másfajta lélek máig. Az ember nem tudja megfogalmazni, miért érzi azonnal otthon magát ebben a városban. Na jó, a Tourinform ifjú munkatársnője, aki a látogatásunkat szervezte, sugárzó szemekkel mesélt a városról, pedig eredetileg nem is egri. De szeret itt élni. Szereti ezt a várost, mert szerethető. A látogató ugyanezt érzi minden lépésnél. Hogy itt lenni jó. Kedvesek az emberek, csodálatos a környezet, izgalmas látnivalók fogadják azt, aki előbb vagy utóbb, de ideér.

 Érseki palota

A titokra gondol az ember, hogy miben van az Egriek titka. Az ezredéves múlt, a Szent Istváni örökség, a kövek, mindezek csak biztos alapok. A felépítmény, a folyamatosan változó város, maguk miatt az itteni emberek miatt él. Ők teszik naponta le azokat a téglákat, melyekből a történelem hol díszes, hol viharvert háza épül. És jól csinálják, ezek az itteni emberek. Mert jó a város. Mert hangulata, pontosabban, légköre van. Még pontosabban: lelke.

 Sportmuzeum

Ez a titok, kedves barátaim. Biztos alapokra építeni. És az alapok alatt, mélyen, egy hálózat, egy belső pincerendszer, ahol valaha jó bort érleltek, manapság pedig az ember rácsodálkozhat a fák lefelé törekvő gyökereire. Mert a fának nemcsak felfelé van útja, a táplálékát nem csak a napból veszi magához, hanem a földből is. Ebből a földből, amibe belekövesülve, végül szövetséget kötött a magyarok, és a törökök vére. Mert a jelen felülírja mindig a múltat.

 Minaretből kilátás

Szóval, bevallom: szeretlek Eger.

És az Önök tudósítója emlékezteti a Kedves Olvasót búcsúzóul egy Ady versre, ami Egerben egész nap a fejében kattogott:

Intés az őrzőkhöz
 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.