Luther Márton –

érdekes módon valószínűleg csak nálunk magyarosították a nevét, éppen, mert tanai oly sok követőre találtak, és segítették az ellenállást mind a Habsburgok, mind a törökök, mind a helyi kiskirályok ellen – ötszáz éve tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Sok fiatal magyar tanult ennek a városnak az egyetemén, ők hozták haza a hírt, a tanokat, a készséget a vitára és a terjesztésre. A Német Turisztikai Hivatal sajtótájékoztatón hívta fel az évfordulóra a figyelmet, és egyúttal a különleges kincsekkel rendelkező Evangélikus Országos Múzeumra. A múzeum az Insula Lutherana (Luther szigete) épületegyüttes része, itt a templom, a paplak, evangélikus iskola, majd gimnázium és kántorlakás volt. Harminc éve működik a múzeum, emellett könyvesbolt és óvoda is van.

A kezdetben hazánkban kisebbségben élő, sok nehézséggel küzdő reformáció területét három fogalom köré csoportosítva mutatja be az új állandó kiállítás a Deák Ferenc téri evangélikus templom mellett. A templom, a ház és a vészkorszak egyaránt megismerhető a termekben, sőt a pince is tanulsággal szolgál. A kiállítás első, és talán legnagyobb kincse Luther Márton második, 1542-ben írt végrendelete,

amelyet a neves műgyűjtő, Jankovich Miklós, kora legértékesebb magánkönyvtárának, levéltári és régiséggyűjteményének tulajdonosa árverésen vásárolt, és végrendeletében a magyar evangélikus egyházra hagyott. Az eredeti levél a Történeti Levéltárban van, az Aranybulla mellett.

A Luther-végrendelet azért is különleges, mert minden vagyonát feleségére hagyta, hivatkozva a római jogra, a kor szokásaival ellentétben; miközben öt gyermeke volt. Interaktív a kiállításon látható hatalmas másolat, amely magyar, angol és német nyelven olvasható. (A német azért szükséges, mert az eredeti gót betűs, amit ma már nehéz olvasni). Megtudtuk, egyik lányának élnek leszármazottai, közülük van, aki felvette Luther nevét, és meg is látogatta a múzeumot.

A kiállításon tudja meg az átlaglátogató, hogy Balassi Bálint, Berzsenyi, Bornemissza Péter, Petőfi Sándor, unokatestvére, Orlai Petrich Soma, de Kossuth Lajos is evangélikus volt. Az aradi vértanuk közül Dessewffy Arisztid és Leiningen-Westerburg Károly. Thököly Imre ugyancsak. A múlt századból Weöres Sándor, Hamvas Béla.

            Petőfi itt tanult az épületben, emléktábla jelzi a ház falán, és őrzik azt a keresztelőmedencét, amelyben megkeresztelték.

Látható az a zászlódarab, amelyet Trianon után a besztercebányai evangélikus diákok felszabdalva, a saját testükre csavarva hozták át a határon.

            Az egyik tárlóban XIX. századi szobarészlet mutatja a kor budapesti életét, több itt érettségizett hölgy vezetett szalont, ahol a költészettel, művészettel és a reformációval foglalkoztak.

Megrázó a pincében kialakított emlékhely: a vészkorszakban két evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor és Keken András zsidó gyerekek szervezett mentését végezte püspökük megbízásából. Az óvóhely megdöbbentő,

és Mackó úr mesekönyve még hitelesebbé teszi a gyermekek iránti érzékenységet.Sztehlo közel 2000 embert mentett meg, Keken András több ezer üldözöttet vett fel az egyház tagjai közé és látott el hamis papírokkal, a ház falai között tucatnyit bujtatott.

Mindenkinek érdemes ide látogatni!

Írta: Dr. Hajós Anna

Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán