Szerző/ Fotó: Kőhalmi Dezső

A fővárosi Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ Helló Sábesz sorozata új, különleges, ünnepi eseménnyel jelentkezett, ezúttal nem péntek, hanem december 29-én vasárnap   este Helló Hanuka címmel. Az est házigazdája az intézmény igazgatója, Borgula András volt (Sajnos a rabbi nem ért rá… írták meghívójukban)

A Helló Hanuka nem a sábeszi (szombat, subát), Isten által megszentelt nyugalomnap és Isten által megszentelt nap, a zsidó vallás ünnepei közé tartozik. A Tízparancsolat alapján Isten elrendelte, hogy a népe tartsa meg a szombatot (a sábátot) szent napként, pihenőnapként minden héten, hanem a hanukai ünnepi asztalt mutatta be. A 8. ünnepi gyertya meggyújtása és egy rövidke ima elmondás után. A hanukiánal, azaz a hanukai gyertyatartónak, (mely nem tévesztendő össze a hat plusz egy ágú menórával, amely a Izrael Állam jelképe is egyben) kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és – középen – egy „szolga” (sámás vagy sámesz). A „szolga” segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát vagy mécsest. Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Megtudtuk különböző világrészek különböző hanuka gyertya és ünnep szokásait is. Például kiderült, hogy van, ahol naponta új, olajmécsesnek, vagy gyertyának kifúrt krumpliban lobban fel az ünnepi olaj-, vagy gyertyaláng. Arra is fény derült, hogy azért kell kitenni a mécsest az utcai ablakba, hogy az arra járó szegény zsidó lássa: itt hanukát ünnepelnek és bátran beléphet, mert vendégül látják. A hanuka 6. napján a közösségbeli lányoknak, asszonyoknak tilos dolgozni. Van, ahol akkor is tilos a munka, amikor a gyertya ég. A szombati tilos munka alól is van kivétel, például életmentés, vagy jószágetetés alkalmával.

Előételként barheszt, tej nélküli ünnepi (pénteki) kalácsot kaptunk, Hanuka gyertya formára sütve.  A Hanuka (sábesz)kalács és maceszgombóc leves után diós, gránátalmás csirkecomb burgonyafánkkal került az asztalra.  Amit olajban sütött Hanuka fánk követett, egy pohár finom borral. 

Az Isten tulajdonában lévő emberi testet megszégyenítő, pénzre menő játék tilos a zsidóknak. Ám ilyenkor a vacsorát kötelező pörgettyűs játék követti. Mi igazi, jeruzsálemi csokoládé játékpénzekkel játszottunk.  Amelyek készítését rabbi felügyelte, hogy az anyagában, gyártásában egyaránt kóser legyen.

Így teljesítettük a hanukai hármas követelményt: a gyertyagyújtást, imával, az étkezést és a játékot.

A hanuka (héberül חֲנֻכָּה ḥănukkâ, pontozatlanul חנוכה is, felszentelés), a fények ünnepe. Ez a zsidók legismertebb ünnepe a nem zsidók körében. Az i. e. 165-ben, még a Salamon király által épített első Szentély fennálltakor a Makkabeus család által indított lázadásnak az Izraelt megszálló szíriai görögök feletti győzelmére emlékezik. Az ünnep utal a római istenszobrokkal teletömött jeruzsálemi Szentély megtisztítására és a templom újra-avatására, valamint a nyolc napon át – egynapi olajjal égő mécses csodájára emlékezik.

Az ünnep nem a Tórán (Ószövetségi Szentíráson) alapul, és megörökít egy hadi eseményt.  Jézus Krisztus is rendszeresen feljárt megünnepelni a hanukát (Jn 10,22). Hasonló, nem Tórán alapuló zsidó ünnep a Purim, ami a perzsa uralom alatt élő zsidók i. e. 450-ben történt megmeneküléséről szól. A Tóra, vagy más néven a Mózesi könyvek vagy a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány kevés kivételtől eltekintve Mózesnek tulajdonított. Azokat a zsidók az időszámításunk előtti 2. századig egy könyvként kezelték és máig Tórának (tanítás, intés, eligazítás, papi döntvény, szabály, törvény) nevezik. Ez a zsidók legrégibb írásos emléke. Leírja őstörténetüket a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.