Essentia artis
Szerző/Fotó: Mikó F. László
Az MMA 2023-ban végzett művészeti ösztöndíjasainak kiállítása és programsorozata
2024. március 2. – május 7.
A Pesti Vigadóban látható március 2-ától, a 2023-ban végzett MMA művészeti ösztöndíjasok kiállítása és programsorozata. A rendezvényről sajtótájékoztatón számolt be Kiss János, a MMA elnökhelyettese, valamint Iski Kocsis Tibor kurátor, és dr. Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója.
Érdemes néhány szót ejteni a MMA megalakulásáról. Talán kevesen tudják, hogy különböző művészeti ágakban alkotók közös gondolkodása, a felelősségteljes művészeti szabadgondolkodás vágya hívta életre 1992. január 31-én, 22 jeles magyar művész által, társadalmi szervezetként a Magyar Művészeti Akadémiát. Évekkel később, 2011. július 11-én fogadta el az Országgyűlés, a 2011. évi CIX. törvényt a köztestületként működő Magyar Művészeti Akadémia létrehozásáról. Ennek értelmében 2011. november 5-én 157 taggal, Budapesten, a Magyarság Háza Corvin termében megalakult a Magyar Művészeti Akadémia, mint autonóm köztestület.
A MMA Művészeti Ösztöndíjprogram keretében, minden évben száz 18 és 50 év közötti művész, és művészetelméleti szakember kap lehetőséget, hogy a hároméves ösztöndíjas időszakban kibontakoztathassa alkotótevékenységét. Az MMA művészeti ösztöndíjprogramja és az Essentia artis rendezvény is összművészeti törekvés. Az esemény keretében az építészet, a film- és fotóművészet, az irodalom, az ipar- és tervezőművészet, a képzőművészet, a népművészet, a színház, a zene és a művészetelmélet területén tevékenykedő alkotók mutatkoznak be.
Az Iski Kocsis Tibor és Szentgyörgyi Szandra kurátorok közös munkája nyomán rendezett idei kiállítás egy képzeletbeli utat nyit meg, ahol a különböző művészeti területek között létrejött mikro- és makronarratívák mentén végighaladva, a látogató felfedezheti a Kárpát-medencei vizuális kultúra új horizontjait. Az érdeklődők olvasósarokban ismerhetik meg az irodalmi és művészetelméleti tagozat ösztöndíjasainak műveit, ezáltal is teljesebb képet kapva a kortárs ötven év alatti magyar alkotók programjáról, szellemi és érzelmi hátteréről, inspirációinak forrásairól az MMA székháza 6. emeleti kiállítótereiben.
A kiállítás kurátorai: Iski Kocsis Tibor, Szentgyörgyi Szandra
Programszervezésben közreműködött: Nagy Zopán
Programfelelős: dr. Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója
Az Essentia artis háziasszonya: Benedekffy Katalin
A programok ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek: https://www.essentiaartis.com/
És most néhány szó a művészetről, vagyis inkább a művészet szerepéről korunkban.
„A művészet nem tudomány, ahol csak egy igazság van; a művészetben annyi az igazság, ahány a művész, ahány az ember, s ahány a kor, mely az embert megszülte.” (Ignotus)
Pontosan erről szól az Essentia artis. A kiállítás résztvevői, és a programsorozatban fellépő előadók, jól értik ennek az ignotusi mondatnak a jelentőségét. Minden kornak megvannak a maga művészei, a maga stílusai, vagy éppen a markáns stílusok, irányzatok hiánya az, ami jellemző egy-egy korra. A mai világ, a túldigitalizált mindennapjaival, egy átmeneti idő pereme. Algoritmusok irányítják az életünket, a facebook foglyai vagyunk, azt mondjuk, hogy milyen fontos az érzelem, és csak kevesen érzik át a valódi fontosságát. Mert nincs idő. Mert rohanni kell, vinni a gyereket az iskolába, onnan aztán el, a különórákra, aztán haza, mindeközben pedig pénzt is kell keresni. Az idősebb generáció pedig, igyekszik jó nagyszülőként valamelyest enyhíteni a gyerekei terhein. Iszonyatosan felgyorsult a világ, követhetetlen lett a változás, a tempó, egyre csak pörög az ember a mókuskerékben. Szédül bele.
De. Ha ki tudja szakítani magát, legalább egy-egy órára, vagy egy-egy estére, elmegy az ember egy kiállításra, vagy színházba, koncertre, akkor hirtelen megért valamit abból, amit talán már kicsit elfelejtett a nagy rohanásban. Megérti az emberi élet lényegét. Az alkotást. Hogy milyen is az, amikor létrejön, megszületik valami. Valami új, valami szép, valami fontos. Valami, ami a szívhez szól. Egy Barátom mesélt egy anekdotát: Megkérdezte egyszer a Tanítvány a Mestert, mi a legnagyobb távolság a földön. – Két arasz – mondta a mester. A fej, és a szív közötti távolságra gondolva. Nos, ezen a két arasznyi úton lavíroznak a művészek. Ahogyan annak idején, a Győri Balett előadásaira lementünk Pestről, és Kaposvárra jártunk színházba, manapság is megteszünk kisebb-nagyobb utakat a művészetért. Ha érdemes.
Az Essentia artis kiállítása, és rendezvénysorozata olyan, amiért érdemes kimozdulnunk. Letenni az okostelefont, és átengedni magunkat a művészet teremtő erejének. Sodrásának.