Szerző: Elek Lenke

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

A tojásfestés hagyománya ősi szokás, amely a világ számos kultúrájában generációról generációra öröklődött. Az ókori egyiptomiaktól kezdve a görögökön és a rómaiakon át a kínaiakig a tojásfestés évszázadok óta a tavaszi ünnepségek fontos része, különösen a keresztények között.

Az újjászületés, a termékenység szimbóluma

Sok kultúrában a tojást az új élet és az újjászületés szimbólumaként használták, gyakran társítva a tavaszhoz, a természet ébredéséhez. Ennek eredményeképpen sok helyütt kezdték a tojásfestés gyakorlatát beépíteni a húsvéti ünnepkörbe, igazodva a vallási naptárhoz.

Ahány évszázad és ország, annyiféle technikával készültek a tojások, eleinte a háziak a maguk mulatságára festették, később a templomi szertartások fontos része lett. A szláv nyelvű katolikus illetve görögkatolikus országokban gyakori a tojásokon az XB jel, ami a Hrisztosz Vaszkrész - Krisztus feltámadt - szavak első betűinek röviditése.

 Az alapgondolat, az élet, a termékenység szimbóluma örök. A régi falusi háztartásokban adott volt a tojás, mint saját olcsó alapanyag, a festékek is mind növényi eredetűek, a kertből származtak, mint például a hagymahéj. Parfüm helyett kútvíz járta. (Emlékezzünk csak a Körhinta című örök klasszikus magyar film egyik jelenetére, ahol Soós Imre önti le Törőcsik Marit bádogkannából.) Minden egyes vidéken más jelentések és népszokások kapcsolódnak a húsvéthoz, van ahol létezik tojásharc is, például Horvátországban, amikor az emberek a valódi tojásokat – tehát nem a fatojásokat - egymáshoz ütögették, kinek mennyi ideig bírta a kezében. Másutt fiatal lányok ajándékozták legényeknek, nem mindegy persze, kinek.

Mezopotámiától Moszkváig

A festett tojások legkorábbi feljegyzett húsvéti használata a mezopotámiai keresztény közösségekig vezethető vissza. A tojásfestés gyakorlata ebben az időszakban Krisztus vérét és a halottaiból való feltámadását jelképezte. Ezt a hagyományt aztán a világ más keresztény közösségei is átvették. Sok kultúrában a tojások élénk színekkel és bonyolult mintákkal való díszítése segíti a bőséges termést vagy a jószágok sikeres szaporodását.

Amikor négy évig Moszkvában éltem, figyeltem fel a fából készült, fekete alapú, kézzel festett  lakktojásokra, amelyek mindegyike más-más templomot ábrázol, de olyan is akadt, amelyik a Kreml-t. Ezek inkább szuvenírek, dísztárgyak, vitrinbe, tálba valók, nem barkára akasztották, az ott nem divat, hiszen húsvétkor még hó eshet. Szintén dísztárgy szerepét töltik be a porcelán vagy vékony kerámia tojáskák, amelyekre virágos ágakat festettek, de némelyik hátulján szintén látható az XB jel.

Van, ahol beszántották a földbe

Az orosz birodalom óriási területű, eltérő éghajlati övezetekkel. Udmurtiában például az első rügyek megjelenése nagyon fontos időszak, az ehhez kapcsolódó közösségi szertartás időpontját régen mindig a falu öregjei jelölték ki. Ezt akaskának, guzsdornak (mezőünnep, első barázda ünnepe) is nevezték. Tojást főztek, festőnövényekkel pirosas árnyalatúra festették és a rokonok ezzel ajándékozták meg egymást, néhányat pedig a közösség tagjainak kíséretében, beleszántották a földbe. A fiatalok, gyerekek különféle játékokat is játszottak, tojásgurítást például. Közösségi szertartás keretében kenyeret, vajat, tojást, kását vittek a keremetbe (szent liget) ahová a nők, gyerekek nem léphettek be, azt csak messziről kísérhették figyelemmel. A népszokások keveredtek később a vallási szertartásokkal.

Néhány udmurt otthonban a szent sarokban helyezték el ezeket a díszes tojásokat, itt őrizték régen a családi, nemzetségi ősök idoljait, ikont, sok mást is, például, díszes csokoládésdobozt, sőt, egy politikai korszakban Lenin portrét is- olvasható egy 2004-es néprajzi tanulmányban.

Ma már kereskedelmi szuvenír és műalkotás

A szovjet időkben a régi, vallási ünnepek gyakorlása tilos volt, de a rendszerváltás után ismét megjelent a hagyományőrzésre való törekvés, később pedig a kereskedelmi céllal történő alkotás. Mindegyik országrésznek meg vannak és voltak a technikái, festési színvilága és alapanyaga. Ez utóbbi gyakran a fa, hiszen olcsó és kéznél volt. A valódi tojások hamar törtek és a vékony héj nem bírta volna az ott szokásos bevésést, amit aztán kifestettek..

Minden gyerek szeret tojást festeni, ami nagyszerű közös szórakozás, de része a fiatal felnőttek életének is, ma már pedig a lakberendezésnek, illetve a kereskedelmi helyszínek, mint bevásárlóközpontok vagy szállodák enteriőrjének.

A hímes, míves tojások gyűjtése nem a falusi háztartások szokása volt, inkább már az értelmiségieké, akik meg akarták őrizni a régi mintákat és kiélni gyűjtőszenvedélyüket. Jelen sorok írója sem nagyon tudott ellenállni a kis műremekeknek, amelyek között akad valódi lúdtojás is, amelyet gyönyörű ibolyákkal festett tele valaki, fehér-bordó kerámiák, valamint orosz és ukrán fatojások, mindegyik egyedi mintázattal. Húsvétkor ezek szép tálakban díszítik a lakás mindegyik zugát. Az ágakra a valódi, felakasztható tojások kerülnek, amelyek az ünnep után dobozban várják a következő tavaszt, mint ahogyan a karácsonyfa díszek a telet.