Kerekdombon  a csont- és kőkor emberei, Danda-Szemetjén a bronzkor, Kőhegy és Strázsapart alatt a vaskor népei telepedtek meg. Ez a település Szécsény, az Ipoly menti síkságon Nógrád megyében található, alig 100 km-re Budapesttől.

Az első írásos dokumentum 1219-ben említi Kacsics nemzetség birtokaként. 1229-ben Gertrúd,- IV. Béla anyja,- meggyilkolásában részt vettek,  megtorlásul a király elvette birtokaikat,- és a  Szák nemzettségből származó Pósának adományozta.   Ám ötven évvel később a Kacsics nemzettség csere útján visszaszerezte, megvásárolta Szécsénynek a nógrádi várhoz tartozó részét is. Tamás vajda innen nevezte magát Szécsényinek.

Szécsény felvirágzása XIV. század első felében kezdődik: mezővárosi jelleget ölt és a környék településeinek központjává válik. Szécsényi Tamás vajda engedélyt kapott a pápától ferences kolostor

építésére, majd később templom, várkastély is épült.  Károly Róbert 1334-ben városi ranggal ruházta fel a települést.  1453-ban itt tartotta közgyűléseit a vármegye. A közelgő török veszedelem miatt  az 1546-os országgyűlés határozata alapján a vár birtokosa Losonczi István megerősítette palánkkal, sáncokkal Szécsényt. A sok csatározást, ellencsatározást alaposan megsínylette a környéket  és  annak lakosait. A pestisjárvány következménye a város elnéptelenedett. Az újratelepítést a ferencesek kezdeményezték, akik Bárkányi Jánost II. Rákóczi Ferenc gyerekkori nevelőjét küldték.

II. Rákóczi Ferenc – a középkori országgyűlések hagyományos helyszínére Rákos mezejére hívta össze az országgyűlést,- de a kedvezőtlen hadi események miatt Szécsény mezőváros Borjúpást mezőre helyezte a helyszínt. 1705-ben itt választották vezérlő fejedelemmé.

A későbbi harcokban a vár egyre pusztult és napjainkra csak egy kerek torony, egy bástyafal maradt meg.

1770-től voltak itt birtokosok, - többek között-,  báró Haller Samu tábornok, gróf Forgách Miklós, gróf Berényi, Losonczy, Vattay, később a XX. század elején Lászlófalvi, Vancsó Béla, dr. Gross Jenő.

A hatezres lelket számláló városban,- amihez 1960-as években hozzácsatolták Pösténypusztát és Beczúrfalvát,-  a múlt tisztelete, védelme fontos szempont. Erre utal a gyönyörűen rendbetett belvárosi rész. A szép tér központi épülete a barokk Forgách-kastély, mely előtt a Kacsics nemzettség  vára állt.

Zsigmond király, Hunyadi János, Mátyás király is egykor itt vendégeskedett.   A kastély múzeumában régészeti, történelmi kiállítások, középkori Nógrád megyei várak bemutatása látható. A térrel szemben a várkerület végén áll a ma is működő Ferences kolostor és templom.

Magyarországon  ma működő kolostorok közül ez a legrégebbi, 1332-ben Szécsényi Tamás alapította, építette. A később épített boltozatos kerengő, zárt díszudvar tökéletes harmóniát ad az épületnek, és a benne lakóknak. A templomból juthatunk el a gótikus boltozatú emeleti szobába, ahol Rákóczi fejedelem megszállt.

A város gazdag múltjához hozzátartozik a vár, amit  várfallal vettek  körbe,- ami a XV. században védte a várost a huszita seregek, majd később a törökök ellen. A végvárrendszer központja volt, innen irányították a török elleni harcokat. Ebből mára a várfal egy része és a körbástya

maradt fenn. A vár köveit elhordták, vagy beépítésre kerültek a Forgách-kastély épületébe.

A város jelképe a Tűztorony,  - a pestis járvány elmúltának emlékére épített    fa harangláb helyén.

Később 1893-ban kétemeletes toronnyá építették a Tűzőrség számára. 1929-ben további egy emeletet építettek rá,- innentől látható a bádogtetős sisak. Az érdekessége a toronynak, hogy minden évben pár millimétert dől, ferdül.  Az okát még találgatják, lehetséges, hogy a II. világháborúban a közelében robbant bomba okozhatja, vagy a talaj  agyagrétegének megcsúszása miatt, ferdül észak  felé . Mindenesetre a látvány érdekes.

Ami az országban egyedülálló,- a régi várból megmaradt 600 éves tömlöcbástya

szépen  felújított szobáiból szabaduló szobákat alakítottak ki. A helynek kicsit nyomasztó a légköre,- hiszen itt,- különösen a pincében rabok raboskodtak, kínozták őket, meghaltak. Nagyon izgalmas,- más-más témával kialakított szobák érdekes  feladatot adnak a csoportoknak, családoknak, kollégáknak egyaránt.

A város  sokszínűségéhez a helyi vállalkozók is hozzájárultak.

Sétánk során keressük fel a Nosztalgia Múzeumot,  - Jászberényi Pál magángyűjteményét,- igazi retró érzés,

sétálni az ötven évvel ezelőtti kort idéző szobákban. Rácsodálkozhatunk a még működő gramofonra, vagy a sok-sok régi rádióra, régi érmékre, telefonra, katonai, rendőrségi ruhák , sapkák felszereléseire.

A bástya közelében található kézműves boltban minden, ami a helyi, vagy környékbeli kézműves termelők portékái megtalálhatók: szörpök, lekvárok, ékszerek, ajándéktárgyak  szépséges sokasága várja az odalátogatót. 

Ha, sétánk  során megéhezünk sok-sok vendéglő kínálja étkét az odalátogatónak. Lehet itt lepényt

enni sok-sok zöldséges, húsos finomsággal megtöltve, galuskát enni gomolyatúróval. Mind-mind igazi kulináris élvezet.

A város levegőjét valami érdekes illat lengi be,- hiszen itt található a kávépörkölő üzem.  Természetesen igazi különleges minőségű kávét is lehet inni a kávézójában. Megkóstolhatunk alkoholos tejeskávét, olasz kávékülönlegességet, a francia kávé íz világát,  egzotikus jegeskávét. Mind-mind megannyi élvezet.

Szép ez a város, a páratlan történelmi múltjával, a várkert hangulatos, szépen gondozott parkjával, kicsiny tavaival, ide érdemes eljönni.

Írta/Fotó: Magyar Éva