Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Őrbottyánban él és dolgozik az ország egyetlen harangöntője, Gombos Miklós mester. Nem volt egyszerű megtalálni a mester műhelyét, mert a Rákóczi utcát éppen most számozzák át, a kapun két házszám, a 121 és a 134 is megtalálható, biztos, ami biztos!

Gombos mester elénk jön, a takaros, muskátlis ház udvarán felvezet bennünket a harangokkal díszített kertben a műhelyig. Előre siet, bekapcsolja az elektromos harangot, hogy a kellő hangulatunkat megteremtse, majd elkezd mesélni a családfájáról, a harangöntés tudományáról és a műhelytikokról….

Gombos Miklós harangöntő mester, 1953-ban Budapesten született régi harangöntő családba. Apja Gombos Lajos, nagyapja Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntője, aki egykor száz fős üzemet működtetett. A dinasztia-lánc nem szakad meg, mert Miklós mester fia, a közgazdász Ferenc is a műhelyben dolgozik. Megtudtuk, hogy ő egy igazi műhelyedzett gyerek volt, kisgyerekkorától a harangöntödében szinte játszva tanulta meg a mesterség fortélyait és szépségeit.

A legkisebb, az 5 éves láncszem csemete is gyakran keresi fel nagyapa és apa mesterségének színterét. A kis Ferenc szívja magába a viasz, a fém, a forró tűz illatát és már ellesi a fogásokat. Az utánpótlás biztosított a családban, mert a harangöntés ősi mestersége az ötödik generáció számára is nemcsak kenyérkeresetet, megélhetést, hanem egy elhivatott szakmát jelent, amit a Gombos családban nem adnak fel.

A harang zenélő műalkotás

Az első harangok az 5. században készültek. Azon kevés tárgyaink egyike, amely több ezer éves múlt után napjainkban, mindennapi életünkben változatlan alakjában és funkciójában van jelen, nem ment ki a divatból, nem helyettesíthető semmilyen más modern eszközzel.

Elkészítésének módja sem sokat változott az évszázadok alatt. A kecses alakú, szép hangú harang öntéséhez nagyon kell érteni, hiszen igen kényes jószágról van szó. A harang nemcsak egyszerű használati tárgy, hanem műalkotás, amint Gombos Lajos mondja: a harang elkészítése leginkább a szobrászművészethez hasonlít, csakhogy a harangnak a néma szobrokkal ellentétben meg is kell szólalnia, mégpedig pontosan a megkívánt, megrendelt zenei hangon, a templomtoronyban mellette függő társaival összhangban. A díszítésekkel ékesített harang tehát nemcsak esztétikailag szép bronzöntvény, hanem hangszer is.

Az öntés titkos kellékei

A harangöntés hosszú folyamata a harang megtervezésével kezdődik: megmérik a templom többi harangjának hangját, amelyekkel az új, vagy felújított harangnak teljes harmóniában kell lennie. Ha ugyanis disszonánsan szólnak a harangok, a harangozás kellemetlen érzést válthat ki. A kívánt hang és tömeg alapján tapasztalati képletek felhasználásával megszerkesztik a harang formáját. Van mag-, ál- és köpenyharang. Az álharangra ecsettel felviszik a finomsárnak nevezett, agyagot, samott-lisztet, tojást, cukrot és apróra vágott emberi hajat is tartalmazó keveréket. A test maga ón és vörösréz ötvözet, amely fémek távoli országokból is érkeznek.

Másik érdekes művelet, amikor a méhviaszból kiöntik a feliratokat, dekorációkat, és ezeket szikével pontosra faragják. Összességében egy-egy harang készítése akár öt hónapig is eltarthat, ha a több tonnás, még hosszabb ideig is készülhet.

Gombos harang a világ minden táján

A Gombos harangöntő műhelyből eddig 1300 darab kisebb-nagyobb harang került a világ minden tájára, az éppen munkában lévőt Óbudán, a Szent Flórián templomban hallhatjuk majd nemsokára. Magyarországon kívül több tucatnyi országban kondulnak meg a Gombos-harangok,

Oroszországtól Kamerunig, a Vatikántól Tanzániáig. A mester arra a 14 részes harangjáték munkájára a legbüszkébb, ami a Makovecz-féle magyar pavilonba került a sevillai világkiállításon. Azt viszont kifejezetten fájlalja, hogy sokan Magyarországról nem hozzá fordulnak, hanem külföldről hozatják valamiért a harangokat. Pedig lenne szaktudás, szakember, elhivatottság és minden, ami kell. Kár, hogy így van!