A víz önmagában is – mint azt tudjuk - maga az élet! A gyógyító termálvíz, különösen radontartalmának köszönhetően pedig világhírűvé tette a Gastein-völgy térségét, sógoraink egyik büszkeségét. Ennek három gyöngyszeme (Bad Gastein, Bad Hofgastein és Dorfgastein) - a fejedelmi hegyek által körülölelve - a Hohe Tauern Nemzeti Park lábánál található. A vonattal történő kényelmes és gyors megközelíthetőség, a szabad levegőn végzett sportolási lehetőségek egész sora, valamint az innen származó ízletes bioételek varázsolják ezt a régiót a tudatos utazók kedvelt célpontjává – ahogy mondani szokás: talán nem véletlenül!?

A rómaiak több mint kétezer évvel ezelőtt telepedtek le a Gastein-völgyben, akik kifejezetten nagyra értékelték az itt felszínre törő termálvíz jótékony hatását. A kelták aranyat bányásztak Gasteinben, amely az azt követő évszázadokban jelentős mértékű jómódot biztosított, és a kereskedelem élénküléséhez vezetett. A „Gastein” név első hivatalos említésére egy 1203-ból származó okiratban találkozhatunk. A gasteini gyógyforrások jó híre a XVI. században érte el első tetőpontját. Az ezt követő évszázadokban azonban az aranybányászat csökkenésének köszönhetően és a különböző természeti katasztrófák, mint például a pestis következtében pedig abbamaradt a gasteini termálfürdők fejlődése. Csak III. Ferdinánd Habsburg főhercegnek köszönhetően indultak újra fellendülésnek a fürdők, amelyet I. Ferenc császár is jelentősen támogatott. A Tauern-vasút XX. század elején történő megépítésével azonban (az addig csak ló vontatta járművel megközelíthető gyógyüdülőhely) könnyedén elérhetővé vált. Gastein az európai politika meghatározó helyszíne lett, a bismarcki időkben pedig a „diplomaták fürdője” volt. Az ide látogató illusztris vendégek, mint például I. Ferenc József császár és felesége, Erzsébet császárné, Bismarck herceg, Grillparzer, Schubert, Schopenhauer és még sokan mások tették a gasteini gyógyfürdőket modern illetve nagyvilági fürdőkké. A XX. század háborúi által kiváltott komoly visszaesés következményeként már 1945/1946 telén megkezdték az első sílift építését a Graukogelen. Ezzel a Gasteini-völgyben új korszak vette kezdetét: a téli sport időszaka. Ekkor lett fogalommá Toni Sailer neve, aki az 1958-as téli olimpián három aranyérmet szerzett. Az imént említett sílift végállomásán egyébként – többek között – egy élethű fa szobor őrzi emlékét, az osztrákok tiszteletét.

A Gasteiner Heilstollen néven ismert radonterápiás centrum magyar fordításban a hegy gyomrában történt bányavályatra utal, ahol immáron hatvan esztendeje történik az egyre népszerűbb gyógykezelés, naponta ötszáz fős kapacitással. A két és fél kilométeres barlangrendszert úgy képzeljük el, hogy a start után 1340 méterről (természetesen a szabvány szerinti tengerszint magassághoz viszonyítva) közel kétezer méterre érkezünk a hegyi kisvasúttal. A hangulatos jármű nyolcszemélyes sárga kabinokból áll össze, s alkotja a szerelvényt. Végeredményben egy belső fennsíkon alakítottak ki öt megállóhelyet, merthogy a legmélyebb ponton már 42 °C-on száz százalékos a relatív páratartalom. Az egyes számú stáción pedig 37 °C-on még csak hetven százalékos a pára, ameddig első alkalommal eljuthattunk. Ugyanis az ajánlott kúra három hétig tart, maximum 12 alkalmas kezeléssel, fokozatosan jutva el a leghatásosabb ötös számú csúcsra. Ahogy említettük, a hőmérséklet és a páratartalom a távolság függvényében változó, viszont a radontartalom mindenütt azonos.

Érdemes még dióhéjban foglalkozni ezen járatok kialakulásával, ami több millió évre nyúlik vissza. Anno a jégkorszakban a sziklarepedésekbe jutott víztömeg és a Föld gyomrában ma is szunnyadó láva óriási hőmérsékletének találkozásakor a fémek illetve egyéb mikro- és nyomelemek kicsapódtak. Ezeket érc formájában hozták a felszínre, e helyen pedig közel négyszáz esztendeje még aranyat és ezüstöt bányásztak. Amikor ezek a bányák kimerültek, megpróbálkoztak a hegy oldalából betörni a kincsekért, persze kevesebb sikerrel.

A lényeg: a II. Világháború táján felfedezték – az aranybányászatnak köszönhetően – a gyógyhatást az ott dolgozók egészségi állapotának javulásából következtetve. Így adott, indokolt volt a tudományos vizsgálatok és elemzések korszakának élénkülése. Ennek végterméke az 1952 óta működő gyógybarlang, ahol természetesen nem a víz útján jut el a szervezetünkbe a radon, hanem a levegőből, a bőrünkön diffundálva, valamint a tüdőnkön keresztül. Különben pedig ez a világ egyetlen ilyetén „gyógykórháza”, s nem véletlenül együttműködve az osztrák és német betegbiztosítási pénztárakkal - hosszú távú perspektivikus szerződésben segítve a betegek kezelését.

Ám nemcsak a szomszédos országokból érkeznek a gyógyulni vágyók, hanem az amerikaiak és az oroszok is felfedezték a Gastein-völgy értékeit – a kellemest a hasznossal egybekötve. Igaz hogy az egyszeri kipróbálást is csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak a húszezer forintnyi belépőkártya miatt, de azért az egészségükre áldozni tudóknak leírjuk az útmutatót.

Nos, a bejelentkezéskor egy kérdőívet kell kitöltenünk az egészségi állapotunkra vonatkozóan (német vagy angol nyelven), amellyel várakozva - egy külön teremben - televíziós monitoron keresztül vagy prospektusok által ismerkedhetünk meg a következő órák történéseivel. Az ott dolgozó tucatnyi orvos egyike személyesen hívja be rendelőjébe a pácienseket vérnyomásmérésre és szívkontrollra – egyfajta ellenőrzésként a nagy túrára való alkalmasságot illetően. Csak ezután következhet az átöltözés személyes kabinokban, méghozzá mondhatni uszodai szerelésbe: fürdőruha, papucs, törölköző és fürdőköpeny a kötelező viselet. Így máris indulhatunk a kisvasúthoz, merthogy csengetnek a beszálláshoz.

Ahogy egyre beljebb jutunk az Alpok gyomrába, a szaunahatás is fokozódik a hőmérséklet és páratartalom emelkedésével szinkronban. Az egyes stációkon megállva ki-ki az előírtaknak megfelelő helyen száll ki a közel egyórányi relaxálásra – mindezt gyertyafényű megvilágításban, fekvőágyakon pihenve, a személyzet felügyelete mellett tehetjük. Ahogy az hasonló körülmények között lenni szokott, egyesek belealszanak az amúgy néma csendbe, amelyet egy kulturált ébresztő hang szakíthat meg. Ekkor beszállunk a vonatocskába, s irány a kijárat. Érkezés után a cirbolyaerdőre néző panorámás pihenőteremben fejeződik be a program, ahol átlagosan fél órákat töltenek el a vendégek. S ezután átöltözve távozhatunk a környék nevezetességeinek megismerésére, azaz folytathatjuk a pihenést aktívan vagy passzívan.

Több mint 350 kilométernyi jelzett túraútvonal, számtalan hegyikerékpáros ösvény és lovas túraút, valamint csodálatos fekvésű golfpályák is várják az aktív kikapcsolódásra vágyókat. Természetesen az élmények – miként mindenütt a csodálatos Ausztriában – e helyütt is a bőség zavarával jellemezhetők. Címszavakban: Klammstein vára, a függőhíd, az Alpen Therme élményfürdő, a térség szimbólumaként ismert városközponti vízesés, a császári korszakból származó imperiál stílusú épületek illetve kaszinók – sok egyéb mellett.

A hegyekben pedig kulináris élmények várnak az üdülővendégekre: 1200 és 1800 méter közötti magasságban közel félszáz alpesi kunyhóban kínálnak saját készítésű finomságokat a kirándulóknak. Például az egyik legrangosabban, az Amoselarm Hüttében – egy kiadós fatányéros uzsonnát szalonnával, sajttal, a helyszínen sütött házi kenyérrel és friss tejjel, zárásként pedig egy emésztést segítő cirbolyapálinkával – ahol természetesen minden frissen kerül az asztalra! Az alpesi gazdaságok némelyikében egyébiránt az érdeklődők akár bepillantást is nyerhetnek a kenyérsütés és sajtkészítés rejtelmeibe.

A Hohe Tauern Nemzeti Park lábánál magasodik a fejedelmi Gasteini-hegyvonulat. A kellő változatosságról olyan tematikus túraútvonalak gondoskodnak, mint a biotópok és energiapontok útvonala, vagy a gomba tanösvény a Fulsecken, a Geomantie útvonala a Gasteiner Ache mentén, vagy a mondák útja Dorfgasteinban. Csupán megjegyezzük, hogy az elmúlt esztendőben nyáron kilenc, míg a téli szezonban tizenkétezer magyar látogatott ide, ami a recesszió előtti időszakhoz viszonyítva csökkenő tendenciát mutat. Annak ellenére, hogy Salzburg tartomány e tekintetben viszont emelkedést mutat.

A Gastein-völgyben minden adott egy élményteli és gondtalan kerékpáros üdüléshez is: kerékpárkölcsönzők, bő kinálatú üzletek és minden igényt kielégítő útvonalak. Gastein különösen a hegyikerékpárosok és túrabiciklisek számára kínál szerteágazó útvonalhálózatot, kisforgalmú mellékutak és hegyi ösvények széles választékával. A Gastein-völgyi kerékpárút kifejezetten családbarát, kényelmes választásnak számít, hiszen legszebb helyeire és legérdekesebb látnivalóihoz kalauzolja a kirándulókat. A gasteini túrakerékpár-útvonal a völgyben kanyarog, így könnyedebb kikapcsolódást ígér. A Klammsteintől déli irányba kiinduló kerékpárút kezdetben enyhén emelkedik, majd Bad Gasteinhez érve egy komolyabb emelkedő következik, amely leküzdése után kékestetőnyi magasságba jutnak fel a kerekesek. A Gastein túrakerékpár-útvonal északon a Tauern-kerékpárútba torkollik, és így része az Alpok-Adria kerékpárútnak (nevezetesen a Salzburg és Velence közötti, az Alpokat észak-dél irányban átszelő nemzetközi kerékpárútvonalról van szó).

A gasteini termálfürdőkben és a Solarbadban elegendő hely várja a nagyobb családokat is. Az élménycsúszdák különleges izgalmakkal csábítanak, míg a pezsgőfürdőben a felszínre igyekvő, lábakat csiklandozó buborékok csalnak mosolyt az arcokra. A babák és kisgyermekek számára elkülönített részlegen semmi sem zavarja meg a nyugalmat, így az apróságok itt bátran és biztonságban ismerkedhetnek a vizes csodákkal.

-Szalay Attila -  Fotó: Szalay Attila         

26.07.2012