Szerző: Barna Judit

Fotók aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

A Gödöllői Királyi Kastély egy pazar időszaki kiállítást nyitott novemberben. A hatalmas munkával létrehozott csodálatos kiállítást Czédly Mónika, Gödöllőn élő és dolgozó ruhatervező álmodta meg.

Erzsébet, a magyarok szeretett királynéja korának egyik legszebb asszonya, karcsú termetével hosszú, dús hajával igazi királynői jelenség. Visszafogott eleganciája révén igazi divatikon volt. Öltözködését kifinomultság jellemezte. Kedvelte a sötét színeket: feketét, lilát, szürkét, fekete-fehér kombinációkat, amelyek különleges szabászati megoldásait kortársai másolni és utánozni próbáltak.

Kevés hiteles ruhadarabot talál az utókor, ám jóval több művészi ábrázolás és fotó maradt fent, amelyeket Czédly Mónika ruhatervező 2004-ben elkezdett felkutatni. Elhatározta, hogy újraalkotja Erzsébet ruháit. Az első öltözék 2007-ben a királyné koronázásának 140. évfordulójára készült el, az ismert Emil Rabending-fotó alapján. Kutatások alapján azóta bizonyított, hogy ez ruha már 1866 tavaszán készen volt.

A királynét a koronázáson viselt díszruhában - melynek uszályát később a Veszprémi Érsekségnek ajándékozta miseruha készítéshez - Székely Bertalan festette meg.

Idén, a 150. évfordulóra az olajfestmény alapján született meg a koronázási díszruha korhű  másolata, amely elnyerte a Magyar Kézműves Remek díjat.

Czédly Mónika 14 ruhát varrt, amelyekből néhányat magyar és külföldi helyszínen mutatott be, ápolva az Erzsébet napjainkig is élő kultuszát. A megszállott tervezőnő eddig elkészült kollekciója együtt először a Gödöllői Kastélyban látható.

A tizennégy évvel ezelőtti gondolat megvalósításában Czédly Mónikának nagy segítségére volt Pálinkás Patrícia történész, dr. F. Dózsa Katalin művészettörténész, Túrós Éva ékszerkészítő, valamint a Veszprémi Boldog Gizella Gyűjtemény munkatársai. A három hölgy időt, fáradságot és pénzt nem sajnálva éveket töltött a királyné öltözködési szokásainak felderítésére, a ruhák, ékszerek, csipkék, hímzések másolatának elkészítésére a korabeli leírások, festmények, újságcikkek és fotográfiák alapján. Pálinkás Patrícia a királyné életét és a ruhákhoz köthető eseményeket kutatta és kutatja máig, Túrós Éva hihetetlen precízséggel készítette újra el a hajdani csipkék, ékszerek, díszítések másolatait.

A termeken át haladva közelről meggyőződhetünk arról, hogy Sisi 172 cm magas, 48 centiméteres derekával elképesztően karcsú, igazi királynői termetű, egyenes tartású asszony volt. Az első kiállított ruha a tizenöt esztendős fruska vidám, bokáig érő kockás utazóruhája.

Az akkor még bakfis királyné leánybúcsúján viselt ruháján megmérhető a 80 centiméteres mellbőség, ami a négy gyermekének megszületése után is csak 88 centiméter lett. Fő helyen láthatjuk a gyönyörű magyaros, kötényes koronázási díszruhát, melynek történeti különlegessége, hogy a felvarrt díszítő briliánsokat a foglalatukból kivették az üres államkincstár számára. A másolat 3 méter hosszú uszályos fátyolába az eredetit mintázó virágokba 3800-4000 darab Swarovsky kristályt építettek. A rekonstrukciónál figyelembe vették, hogy a korabeli 70 centiméter széles anyagból legalább 65-70 méter kerülhetett felhasználásra, ezért több a szabásvonal. A kiállított díszruhához az organza típusú, fémszállal átszőtt hernyóselyem Párizsból érkezett. A brüsszeli csipkét a hazai készítő veretes, művészi munkájával, és az 1800-as években hímző 15-16 asszony kézimunkáját gépi hímzéssel váltották ki.

Divattörténeti kutatások szerint a következő teremben álló díszmagyar ruhát és egy másik, piros rózsákkal és zöld levelekkel díszített ruhát Erzsébet magyarországi rendezvényeken viselte, a magyarok iránti tiszteletből. Pompás látvány a magyar urak fogadására készíttetett zsinóros mellényű abroncsszoknyás, rózsaszínű magyaros díszruha. A mindössze 45 kilós királynő nyolckilós báli ruháinak uszálya a bevonulást követően lecsatolható volt. Európában ekkor váltott óriásit a divat, amelyet a púpos-fenekűre formázott turnürös bordó ruhán láthatunk. Rendkívül mutatós egy fekete lovaglóruha, amihez a korabeli hófehér bőrkesztyűket is kiállították.

A nemcsak a ruhákról, hanem a felöltöztetett babák mögött a falon függő festményekről is hiteles dokumentumot kap a látogató 40 év divatjának változásáról és a négy gyermek után fokozatosan asszonyosodó, de mindig csinos, sportos királyé különböző életkoráról.

A rendkívül látványos kor- és divattörténeti kiállításon még szebbnél szebb női vállgallérokat, legyezőket és csipkeszalagokat, valamint Erzsébet királyné egyes bútordarabjait is láthatja az érdeklődő közönség.

A március 11-ig Gödöllőn látható kiállítás először Szlovákiában, majd Németországban mutatja be a különleges, művészi alkotásokat.

Sisi számára kiemelkedően kedves nap volt a Karácsony, mert pontosan e napon jött a világra, 1837. december 24-én. Miután Ferenc József felesége lett, születésnapja megünneplését a bécsi udvar szabályai szerint, sok vendéggel, nagy fogadással egybekötve ülték. Azonban az anyakirályné rosszalló tekintetével szembesült, elszállt a kedve, nem volt többé a karácsony a kedvence. Megülte lelkét a Hofburg rideg, felszínes, hajbókoló légköre. Amikor a gödöllői kastélyt a magyaroktól ajándékul megkapta, sarkára állt és kiharcolta, hogy családja az ünnepeket itt töltse, meghitt, szűk körben. Ezek voltak legszebb karácsonyai. Gödöllőn újra élvezte az ünnepet, tüsténkedett, kastélyt díszített, a díszterembe hatalmas fát állítatott, alá ajándékokat rakott. Bár az ünnep a terített asztalról is szólt, Sisi életében az evés másodlagos volt. Napjában csak kétszer étkezett, diétájára rendkívül ügyelt, de voltak napok – és a karácsony is ilyen lehetett - amikor minderre fittyet hányt, és habzsolta az édességeket. Amikor vétkezett, csakis kiváló minőségű süteményeket, csokoládékat evett. A nassolást aztán vezeklés követte. Napokon át koplalt, intenzív tréninggel sanyargatta magát. A torna, a lovaglás és a hosszú gyalogséta a kilókat hamar lefaragta, és napirendjének szerves részét képezték. Bár a kor nőideálja a testesebb alkat, Sisi élete végéig nagyon karcsú maradt. Czédly Mónika babákon kiállított ruháinak a derekát szinte két kézzel át lehetne fogni.