Pátyon a közösség új életre kelti a Pincehegyet

Pátyon a közösség új életre kelti a Pincehegyet

Pátyon a közösség új életre kelti a Pincehegyet

 

Szerző: barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

 

Az igazi borfogyasztók célja -miközben kóstolgatnak- nemcsak a bor élvezete, hanem a szőlőtermő vidék, a borász, a borászat, az alkalmazott technológiák minél jobb megismerése. Ennek érdekében pedig utazni is hajlandók, lakóhelyüktől távol lévő borvidékekre is, akár Tokaj-Hegyaljára, a Balaton-felvidékre, vagy a Soproni borvidékre. Az ország legtöbb borászatában már nyíltan beszélnek a tulajdonosok a vendégeknek a szőlőtermő vidékeikről, a bevált szőlőfajtáikról, a pincéik hőfokától, a borkészítés titkairól, melyek akár generációkon keresztül is öröklődnek a családban.

  

 

A szőlőhegynek nevezett térségekben akár több száz pince is állhat, néhol hosszabb-rövidebb szakaszokon pincesorokat képeznek, de a présházak, pincék laza hálózatot alkotnak. Hagyományosan is pincehegyként élnek a köztudatban, ott is, ahol hegynek nyomát sem látni. Többnyire színes, mozgalmas, helyenként több négyzetkilométeres területek ezek.

  

 

Pátyon 284 pince rejtőzik a lombos fák árnyékában, csendes, békés környezetben a Pincehegyként nevezett domboldalon, ahol a pincék egymás alatt több sorban helyezkednek el. Ezek közül kb. 50-60 üzemel és 10-14 vendéglátást is folytat- tudtuk meg az Amina Csárda és Borházban Kiss Zoltán borásztól. Zoltán Etyekről, Budakesziről, Pázmándról vásárolja a Zenit, és a Cabernet Sauvignon szőlőt, a borát kóstolóknak pedig fatányérost, sült kolbászt, cigánypecsenyét is tálal.

  

 

A Zsámbéki-medence egyik legegységesebben megmaradt pincesorán vagyunk, meséli a 4-es pincében dr. Bara Emőke, a Pátyi Pincehegyi Közösség egyik mozgatórugója. A civil szervezet "Boron túl" mottóját említi, hiszen a Pincehegy elsősorban a borról szól, azonban fontos a beszélgetés, a nyugalom, a jó zene, a szuper ételek, egyszóval, a minőségi időtöltés. A közösség célja, hogy felkerüljenek az ország népszerű gasztrokulturális helyszínei közé, a helyi vállalkozókkal, borászokkal, taxisokkal, panziókkal, zenészekkel, kistermelőkkel és az ide települt fiatal értelmiségiekkel összefogva. A közösségi médiában is megjelenítenek felhívásokat a minden hónap második szombatján megrendezett Pátyi Pincehegyi Nyitogatóra, melyben közre adják az éppen nyitva tartó pincéket és a zenei programokat. Az esemény a helyiek és a turisták kedvelt időtöltése.

 

   

A pincék nagy része az 1800-as években épült, erről tanúskodnak a kapuk fölött kőbe vésett évszámok. Igényesség és ízlés tükröződik ezekről az építményekről, többségük rendezett állapotban van, sőt néhány esetben már elkezdték a pincék újjáépítését is. Egyre többen térnek vissza a régi hagyományokhoz és foglalkoznak újra szőlőtermesztéssel, borkészítéssel.

  

 

A Székely Pince tulajdonosa, Székely Lajos viszont tradicionális pátyi borász család leszármazottja. Öt fajta szőlőt vesz a Velencei tó környékéről és máshonnan, mint a pátyi borászok egy része is. A pincében van a présház, itt készül az Olaszrizling és a Shiraz, a két legkeresetteb bora.

    

 

Sályi Réka közgazdász végzettségű cukrász, a férje szakács, 2 évvel ezelőtt mégis úgy döntöttek, hogy a budakeszi cukrász-termelőüzem kapacitását kihasználva, a pincesoron nyitnak egy vendéglátásra szakosodott pincét. A Pincekulcs nem egy patinás pince, hanem újabb építésű, ahol modern dizájnnal rendezték be a belső teret. A hegy rendezvényeihez alkalmazkodnak, ide hozzák Réka fantasztikus süteményeit, a Milimari csokitortát, a sajttortát, a rumos kókuszos golyót, a narancsos-diós és a zabkekszet.

 

    

 

Az itt élők számára a Pincehegy azt a nyugodt, kellemes környezetet biztosítja, ahová a mindennapi gondok elől elhúzódhatnak. A pince elé helyezett padok, asztalok, kerti kemencék köré baráti társaságok gyűlnek össze egy kis borozgatásra, beszélgetésre, mulatozásra az erdőszerű, ligetes területen hársfák, diófák, japánakácok között.

  

 

Igazi különlegesség Simon Zoltán pincészete a Cerasus Pince, ahol a gyümölcsboroké a főszerep: ribizli, málna, őszibarack, szilva, kajszi, no, meg a narancsízű szőlő az extra kínálat. Zoltánék hobbiborászok, gyümölcsborral kezdték, önszórakoztatásukra, bár ezek munkaigényesebbek, mint a szőlőbor előállítása. Évente ezer litert szőlőbort készítenek, amelynek egy részét a család fogyasztja el. Saját szőlőtermő vidékükről, Pátyról és Bicskéről 800 kg szőlő származik, főleg saszla, bianka, zöld veltelini, kék frankos terem, de még vásárolnak is hozzá.

 

 

 

Látogatásunk utolsó állomása, a Gáborok Háza, ahol Gábor Ákos és családja volt a vendéglátónk. Ákos a Budakörnyéki Borkultúra Egyesület elnöke ízesen beszél a szórakozni vágyó fiatalokból álló vendégköréről, akik bizony nem bort, hanem koktélt isznak itt is manapság. A pince terasza dugig tele, nem csoda, hisz messzire elhallatszik a népszerű No Stress Band csalogató popzenéje. A bográcsban fő a pörkölt, a jó borok mellett semmi nem hiányzik a péntek esti szórakozáshoz.

  

 

A gazdák, a borászok, vendéglátósok egyesületet szerveztek, ahol megbeszélik a közös dolgaikat, összehangolják az üzleti érdekeiket, együtt rendeznek pincenapokat. Az évente megrendezésre kerülő Pátyi Pincenapokon benépesül a Pincehegy, életre kelnek a többszáz éves pincék és festői szépségükkel újra és újra elvarázsolják az idelátogató vendégeket.

Jövő júniusban 30. alkalommal nyitnak ki három napra a pincék, évről-évre ilyenkor szinte megmozdul a hegy. Minden pince megszépül, tulajdonosaik sürögnek-forognak, készülnek a vendégek fogadására. A pátyi pincék borai és az egyre bővülő gasztronómiai kínálatok ötvözete immár hagyományosnak mondható kulturális rendezvényt teremtenek, ahol a zene, a művészetek, kikapcsolódás, szórakozás alkotnak egységet. Színesíti a rendezvényt a kézművesek bemutatója, kirakodó vására, gyerekeknek agyagozás, arcfestés, lovaglás, és természetesen nem maradhat ki a borverseny sem.

 

 

A Pincehegy csak egy ugrásra van a fővárostól, az Etyek-Budai borvidék szép fekvésű településén. Budapestről buszjáratokkal, vagy személygépkocsival az M1-es autópályán Biatorbágynál lekanyarodva lehet megközelíteni.

 

 

Érdemes megkóstolni a borászok több éves és új borait egy kellemes őszi estén, előtte keressük fel az előző cikkünkben bemutatott kulturális örökségünk pátyi helyszíneit is!

 

2023-09-14« Vissza
Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk