Főoldal | Ausztria | Svájc | Németország | Svédcsavar | Sajtó cikkek | Turisztikai cikkek - PR cikkek | Interjúk | Saját Flickr Galéria

A borkészítés művészet - interjú Vida Péterrel

Vida Péter, az év bortermelője már tizenévesen versenyt nyert kadarkájával

A bor isteni csoda, a kadarka hercegnő, a borkészítés művészet - vallja Vida Péter szekszárdi borász, akit a Magyar Borakadémia 2011-ben az év bortermelőjévé választott. Óvatosan bővíti családi birtokát, minden tőkét a nevén akar szólítani. Az ötvennyolc éves borász Szekszárdon, az egyik legrégibb szőlőtermő vidéken, Baktán elterülő, egyhektáros családi birtokán válaszolt az MTI-Pressnek.

MTI-Press:   - A szekszárdi borászok szokásosnak mondható sikertörténetei úgy kezdődnek, hogy adott volt egy családi birtok, ahol már a nagyszülő is kiváló borokat készített. Ön viszont nem szekszárdi.

Vida Péter


- Csornáról származom, 1964-ben került Szekszárdra a családunk, ahol senki nem foglalkozott szőlővel, borral. Első generációs borász vagyok.


MTI-Press: - Mi indította el a pályán?


- Egy barátom megmutatta a présházukat: a pincében, a csántérfákon három 500 literes hordó állt. Gondoltam, ezek nem normálisak, ennyi bort megisznak! Kijövet azonban történt valami: a tanyát egy nagyon öreg kadarkaültetvény vette körül, és én nem szőlőtőkéket láttam rajta, hanem öregasszonyokat, akik feketébe vannak öltözve, az ég felé tartják a karjaikat, és zokognak. Egy elhanyagolt kadarkaültetvényben gyertyatartók meredeztek az ég felé. Ez a kép nagyon megragadott. Ez volt az első komoly pecsét rajtam. A második az volt, hogy apám, aki szigorú pénzügyőr volt, vásárolt 600 négyszögöl szőlőt, hogy megtanuljunk dolgozni. Az első évben, amikor egyszerű halandók is nevezhettek borversenyre, én apám nevén beneveztem az első kadarkát, amelyet létrehoztam. Apám az újságból tudta meg, hogy Vida Sándoré lett a megye legjobb kadarkája. Azt mondta: meglásd, a jó isten meghálálja.


MTI-Press: - Hogyan fogadták a szekszárdi borászok?


- Különösebben nem háborgott senki, hiszen nagyon régen kezdtem a szakmát, negyven éve szőlővel foglalkozom. A debreceni egyetem öntözés és meliorációs szakán diplomáztam, majd szövetkezetben dolgoztam agronómusként, ágazatvezetőként. 1995-ben döntöttem az önállóság mellett négy és fél hektárnyi szőlővel. Az azt követő tíz évben többre vittem, mint azelőtt húsz év alatt. Azt mindenki tudja, hogy nem idevaló vagyok, egy kicsit másképp is látom a dolgokat, örülök, hogy elindul valami változás a borvidéken.


MTI-Press: - Filozófiája a kizárólag magas színvonalú borok készítése. Hogyan sikerült betörnie a prémium borok piacára?


- Magam se hittem, hogy a prémium borunk fogy el leghamarabb. Az országban mindig vannak olyanok, akik a nagy léptékű évjáratból származó különleges borokra vágynak. Fontos egy alapvető bázis, a piramis alja, amelynek a tetején picike hegy van, a prémium kategória. Ez nálunk a La Vida bor. Az alatta lévő szegmensben két dűlőszelektált borunk van.

A bor isteni csoda, olyan élőlény, amely mögött állandóan ott kell lenni. Én nem borgyártó kisiparos akarok lenni, hanem különleges borokat szeretnék alkotni, amelyekkel örömet szerzek. Jöttek az eredmények, országos és nemzetközi borversenyekről rengeteg aranyérem, és a nemzetközi porondon is folyamatosan meg kell méretni magunkat.


MTI-Press:  - A családnévből jól csengő márkanév lett, ars poeticája is úgy szól, hogy "dolce Vida". Ha ez nem pusztán reklámfogás, szerepet szán a művészetnek a borkészítésben és fogyasztásban?


- Hogy a csodába ne! A bor a művészet maga. Képzeljék el, hogy nem bor van a poharukban, hanem zenét hallgatnak. Ha a zenekar megszólal, annak harmóniában kell lennie. A bor pont ilyen. Akkor lesz nagyléptékű borom, amikor minden a helyén van, nem telepedhet rá egyik része sem a másikra. A szépséget úgy ismertük meg, hogy nem tudom, mi az, de megadom magam előtte. A nagy harmónia az, amikor találkozom egy borral, és eggyé válok vele. A bor úgy kezdi az életét, mint egy rakoncátlan gyerek, elénk áll, szemközt nevet, nem azt csinálja, amit mi akarunk. De a gyerekeket nem verjük, és a borba nem piszkálhatunk bele. A bor mindig okosodik.


MTI-Press:  - Egyik kedvenc bora az öreg tőkék kadarkája. Miért?


- A kadarka Szekszárd nagyon fontos bora. Nem eredendően magyar, a rácok hozták be, de ma már hungarikum; a filoxérajárvány után jelentős területen csak Szekszárdon telepítették újra. Nagyon öreg ültetvények vannak; egy 90 éves tőke elé le kell térdelni, ott van a nagyapja az embernek. A bora finom, fűszerrel telített, kecses, különleges csoda. Úgy kell elképzelni, mint a hercegnőt, akit nem kell bemutatni, mindenki tudja, hogy ő az. El lehet tenni 5-10 évre is, és megjelennek benne a finom fűszerek. Jobban meg kellene becsülni, gasztronómiai telitalálat, halászlé, túrós csuszához, harcsapaprikás mellé kiváló.


MTI-Press: - A nagyobb versenyeken sikeres borai a 2003-as, 2004-es és 2007-es évjáratból vannak. Meddig érleli a borait?


- Alapesetben hat hónapig krómacéltartályban tisztul a bor, azután ezer literes hordóban egy évig érlelődik. Ott eldől az élete, ha különleges bort találunk, barrique hordóba kerül. Egy finom barrique hatás a borban megjelenik, aztán csitul. Egy-egy kimagasló bort még barrique hordóban érlelünk, és utána palackozzuk. Megpróbáljuk azt is, hogy öt hónapig álljon a palackban, idő kell, hogy megnyugodjon. Ezután kezd megjelenni benne a harmónia.


MTI-Press: - A szekszárdi borvidéken lehet terjeszkedni, újabb dűlőket meghódítani?


- Mi húsz hektárt akarunk művelésbe vonni, nem többet, én a szőlőtőkéket név szerint akarom szólítani. Így különleges minőséget lehet előállítani. Úgy tartom, hogy a nagyléptékű borhoz nem szőlőt, hanem gyümölcsöt kell termeszteni. Idős ültetvényeink minőségben jók, de tőkehiányosak. Mi a minőséggel tudunk talpon maradni, de előbb-utóbb ennek vége lesz. Szekszárd egyetlen baja, hogy az ültetvények idősek, ha ezen változtatunk, nem kell félnünk semmitől.


MTI-Press: - Most az öt jelöltből három szekszárdi volt az év bortermelője címre. Ennyivel jobb most Szekszárd a többinél?

- Ez azért is nagyon jó, mert nagyobb merítésből kerültek ki a jelöltek. Szekszárd már divatba jött, és egy nemes versenyben nagyon jön fel. Én komolyan hiszek a szekszárdi borvidékben: világviszonylatban is ritka ez a vastag lösztakaró, alatta ott van a vörösagyag, amelyben jól érzi magát a szőlő.


MTI-Press:  - Több rangos nemzetközi versenyen - a Challenge International du Vinen, a Concours Mondialon - is kiválóan szerepeltek a borai: mit hoznak az eredmények a külföldi piacon?


- Megbízhatóbb módon mernek nyúlni az ember borához. A föld legtávolabbi pontja Új-Zéland, ahová vittünk kadarkát, de Hongkongba, Lengyelországba, Hollandiába, Írországba is tudunk szállítani. Igaz, nem kamionszámra, én örülök, ha elvisznek egy paletta bort. Tavalyelőtt Bordeaux-ban egy arany- és egy ezüstérmet kaptunk. Ha Franciaországban jó eredményt ér el egy borász, a pince összes borát megveszik. Magyarországon még hírértéke sincs, de ez biztosan változni fog. A magyar bornak külföldön nincs marketingértéke, de erről nem mi tehetünk, mi megtesszük a magunkét.


MTI-Press:   - Családi borbirtokként ismerik önöket. A gyermekei tovább viszik a borászatot?


- A fiamnak, Péternek két diplomája van, sokat segít a marketingben. Katalin jogi, Zsuzsanna közgazdasági egyetemre jár, őket is be lehet vonni a históriába, kisebbik lányom szőlészeti tanulmányokat is folytat. Azt szeretném, hogy a gyerekek azt csinálják, amit igazán szeretnek. Mindenkiben születése pillanatában el van vetve egy mag, a tanítónak, szülőnek egy dolga van: ezt a magot észre venni, és nevelni.

Forrás: MTI
Fotó:
http://vidaborbirtok.hu


Szerkesztőségünk szívből gratulál az elért eredményekhez.
„Aktívpihenés” & „Aktiveurlaubszeit” Turisztikai Szerkesztőség

Vissza » Interjúk

 

A cikk ajánlása!


Aktív rovatok



Szakmai partnereknek



Hasznos linkek



Iratkozzon fel INGYENES hírlevelünkre:
Név:
E-mail cím:

Adatait bizalmasan kezeljük, más részére nem adjuk át!







All right reserved: www.aktivpihenes.hu | Honlapkészítés - XLS.HU -
Ranking-Hits