Főoldal | Ausztria | Németország | Svédcsavar | Turisztikai cikkek | Szálláshely | Interjúk | Divat és turizmus | Saját Flickr Galéria

Felső-Ausztria - Limes és környezete

 

 

            Az ENSZ Nevelésügyi, Kulturális és Tudományos Szervezete, az UNESCO várhatóan a világörökség részévé nyilvánítja a Limest, a római birodalom fallal, őrtornyokkal megerősített határát, amely az itt állomásozó légiókkal az itt élőket kívánta megvédeni a betörő barbár törzsektől, és persze óvni a birodalmat is. Az angliai Hadrianus fal már megkapta ezt a címet, a németek, az osztrákok, Szlovákia és Magyarország pedig várhatóan együtt részesül ebben, talán jövőre. A közös pályázatot az osztrák fél juttatta el az UNESCO világörökségi bizottságához tavaly ősszel.

            Felső-Ausztria legnagyobb légionárius tábora Ennsben, vagy akkori nevén Laureacumban volt. 6000 katona állomásozott itt, a II. légió. A település kitűnő hátországa lett a tábornak, nem véletlen, hogy Kr.u. 212-ben városi rangot kapott Rómától. A későbbi évtizedekben a helyi lakosokból is kerültek ki katonák. A szolgálati idő 25 év volt. Az itt élők számon tartják, hogy pontosan ezer év múlva ugyancsak részesültek ebben a kitűntetésben, de már a német-római birodalomtól, ezért büszkén vallhatják, Enns a legrégebbi osztrák város. Van magyar vonatkozása is a helységnek: a kalandozó magyarok eljutottak idáig, az Ober Enns-ből lett nálunk az Óperenciás tenger, a messze látható havas Alpok pedig az üveghegyek, amelyek a meséinkben szerepelnek.

            A főtéren lévő régi városházából alakították ki a múzeumot.

 

 

A reneszánsz épület barokk homlokzata lenyűgözi a bámészkodót. A téren hatalmas kettétört márvány malomkő vízsugaraival emlékeztet arra, hogy ebben a városban fojtották vízbe Szent Flóriánt, aki légionárius volt, és nem tagadta meg új, keresztény hitét. A lefelé omló sugarak a halálára, a feltörők örök életére figyelmeztetnek. Ő, valamint Szent Szeverin a tartomány védőszentje. A tér közepén gyönyörű reneszánsz óra-, harang- és őrtorony áll.

 

 

A múzeum római kincsekben gazdag, de talán a leglényegesebb, hogy telve interaktív ötletekkel, amelyek segítenek feldolgozni a látottakat. Rekonstruált zászlók állnak, a jelképekkel – a II. légió címerállata a farkas volt. A tábor rekonstrukció is megtekinthető a négy kapuval, a fürdővel, a parancsnoki épülettel, a megerősített kaszárnya elképesztően mérnöki formájával. Az ispotályból, vagyis kórházból lett a későbbiekben az ókeresztény kápolna. Találtak a régészek 12 mészégető kemencét, nyomai vannak az útépítésnek, házépítésnek, téglaégetésnek. Egy múzeumi tárló őrzi a légió doktorának pecsétjét, kenőcskészítő spatuláit, szondáit, ecsetjeit, és persze Asclepius, - a görög és római hitvilágban a gyógyítás istene, - szobra sem hiányzik. Márvány síremlékek, sőt egy megmaradt, itt rekonstruált sír is látható: apa, anya és közöttük a 4-5 éves gyermek csontváza.

 

 

A sírleletek általános vizsgálata szerint jellemző betegség volt mind a lakosság, mind a katonák között az arcüreggyulladás, és a fogszuvasodás. A tárlókban ott vannak a terra sigillata elnevezésű, pecsétes kerámia edények, tálcák, ivókelyhek, valamint az Ausztriában megtalált leggazdagabb római ezüstlelet. A római emlékeken túl lenyűgöző a régi városháza tanácsterme, hatalmas kandallójával és az okirattal, amely elismeri Mátyás királyunk fennhatóságát, hiszen a „fekete sereg” itt állomásozott; húsz kilométerre építették ki hídfőállásukat. Csak Mátyás halála után vonultak vissza.

            Ausztria új turizmus törvénye javaslatára közös turisztikai desztinációs menedzsment kezeli a táj idegenforgalmi törekvéseit. Természetesen a Limes pályázat révén a római emlékek kiemelt szerepet játszanak, így a Donauschlingen egykori őrtornyának alapjai, valamint a kiásott római fürdő maradványai Schlögenben. A mi Dunakanyarunkra hasonlító folyószakaszon „valódi” római katona kalauzolja a vendégeket. Sebastian Frankenberger idegenvezetőként így könnyen megteremti azt a hangulatot, amely nyitottabbá teszi a turistákat a látottak továbbgondolására. Ezen a helyen 100-150 légionárius figyelte a tájat, őrizte a hátországot. Persze használták a folyót is, szállításra, utazáshoz, ahogy napjainkban is épülnek itt a zille elnevezésű hajók, amelyek ma már motorral felszerelve viszik kirándulásokra a kerékpárral ide érkező turistákat. Witti úr,

 

 

a hajóépítő műhely tulajdonosa kérdésünkre elmondta, évente 150 zillét építenek, osztrák, német és svájci megrendelésre. Ezek általában 10 méter hosszúak és 6 lóerős motorral, versenyzésre szintén alkalmasak. Fő alapanyaguk a fenyő. A család több évszázada végzi ezt a munkát. Kölcsönöznek is.

            A Duna mentén továbbhaladva Engelszellben találjuk Ausztria egyetlen trapista kolostorát, amelyben gyógy likőrt, sört, és sajtot készítenek a szigorú szabályok szerint élő szerzetesek. Alkalmazkodva a központi témához, kínálnak légionáriusoknak való sört is, méghozzá 7,1 százalékos alkoholtartalommal. A templomban négy szent teljes ereklyéje látható a négy oldaloltáron, üvegkoporsóban, díszes öltözetben.

Nem messze innen, Oberranna településen találtak meg egy újabb őrtornyot, egy benzinkút kialakítása közben, és helyette kibontották az egész maradványt, befedték, és egy hete nyitották meg az érdeklődők előtt. Alatta az egykori római kocsma pincéje is megtekinthető.

            Fridrich Bernhöfer, a Felső-ausztriai Turisztikai Egyesületek elnöke, aki 28 évig Engelszell polgármestere volt, és utunk egy részén végigkísért,

 

 

elmondta 50 helyi TDM a tagja a szervezetüknek. A turistaútvonalak összehangolt fejlesztési stratégiájának megvalósítására törekszenek így együtt. Fontos a Duna menti kerékpárút, amely a német turisták kedvelt kikapcsolódása. A megfigyeléseik szerint évente óriási tömeg veszi igénybe ezt a lehetőséget. Például a Passau és Bécs utat 60 ezren teszik meg kerékpárral. Régebben egyes szakaszok épültek ki, a hajóvonta lovak által kitaposott ösvényekre, ma már a folyó egyik oldala teljesen végigkerékpározható, a másik oldalon 2 kilométer hiányzik. Saját erőből és EU támogatással építették. Fontos szerepet kap a folyami hajós, üdülőhajós turizmus. Míg állami kézben volt, csődbe ment, mióta magántársaság üzemelteti, nyereséges ez a vállalkozás. A menetrend szerinti járatok, a kirándulóhajók nagy népszerűségnek örvendenek. Sikeresek a szállodahajók is. Ezt bizonyítja, hogy évente tíz új nagy folyamjárót helyeznek forgalomba. A turisztikai szervezet 18 kikötői pontot üzemeltet, elosztva az érkezőket. Általában két napig tartózkodnak a kikötőkben ezek a hajók, éves szinten 400 ezer vendéget hoznak. Számukra kirándulásokat, programokat, városlátogatásokat szerveznek. Nagy sikere van a helyi háztartásokba történő látogatásoknak, amikor megismerhetik az itt élők hétköznapjait. Ez általában az amerikai turisták számára hoz megdöbbentő felismerést, hogy nincs különbség az életük között.

            A „Császárok és királyok útja” kulturális egyesület tanulmányútja keretében, a Linz Tourismus és a WGD Donau Oberösterreich szervezésében ismerhette meg néhány magyar újságíró a római kor felső-ausztriai emlékeit bemutató kiállításokat, helyszíneket, az ezek megközelítését elősegítő kerékpárutat, a gyönyörű Duna kanyart és az itt élő barátságos embereket. Tervezik, hogy az UNESCO elismerés után a négy érintett ország közösen ünnepelje a világörökség cím elnyerését.

Írta/Fotó: Dr. Hajós Anna

Vissza » Ausztria

 



All right reserved: www.aktivpihenes.hu | Honlapkészítés - XLS.HU -
Ranking-Hits
Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk